A rendszerváltás óta most vagyunk a legközelebb Kárpátalja hazatéréséhez...

Az ukrán politikai és gazdasági válság jó táptalaj a reviziós igények felvetésére - Ukrajna hamarosan szét fog esni!

2013. novemberében tüntetések kezdődtek Kijev főterén, a Majdanon, a zavargások kiváltó oka az volt, hogy az euro-atlanti integrációból, konkrétan az EU társulási szerződéstől az akkori elnök, Janukovics visszatáncolt, mikor egy kedvező ajánlatot kapott Oroszországtól. 2014. elejére a tüntetés a tüntetők és a rendfenntartó erők közötti véres összecsapásokká eszkalálódott, ennek következtében 2014-ben Ukrajna súlyos biztonsági, politikai és társadalmi-gazdasági válságba került, a kelet-ukrajnai konfliktus csak további súlyos akadályokat jelentett az ország fejlődése és jóléte szempontjából. 

A tüntetések később Nyugat-Ukrajna több városára is átterjedtek. Több városban, köztük a kárpátaljai Ungváron is békés hatalomátvétel történt. Az erőszak nemzetközi visszhangot váltott ki és három EU-s külügyminiszter érkezett Kijevbe, hogy közvetítsenek az Euromaidan ellenzéki vezetői és Janukovics között. Ennek eredménye egy egyezmény lett, melyet február 21. péntek délután írtak alá. Ennek értelmében többek között előrehozott elnökválasztást tartanak még 2014-ben, és a 2004-es, az elnöki jogköröket korlátozó alkotmányt. A megállapodást mind Janukovics, mind az ellenzéki vezetők, mind a három EU-s külügyminiszter aláírta. A tárgyalásokon részt vevő orosz küldött azonban nem írta alá.

2014. február 26-án Putyin rendkívüli katonai gyakorlatot rendelt el az orosz hadsereg harckészültségének ellenőrzésére az Ukrajnával határos területeken. Majd Oroszország megindította a Krím-félsziget megszállását az ott élő orosz kisebbség érdekeinek biztosítási ürügyén (a Krím népességének legalább 60%-a orosz nemzetiségű, sokuk orosz állampolgársággal is rendelkezik). Az indokláshoz tartozott továbbá, hogy Szevasztopolban található az orosz fekete-tengeri flotta bázisa, mely stratégialiag létfontosságú az oroszok számára, és a biztonságának védelmére fenntartják a jogot. Bár a 2010-ben meghosszabbított bérleti szerződés 2047-ig biztosítja a jelenlétüket és a bázis használati jogát, Ukrajna euro-atlanti integrációja nyilvánvaló problémát jelenthet, amennyiben a Krím ukrán fennhatóság alatt marad. 2014. március 1-jén Putyin felhatalmazást kért az orosz parlamenttől a katonai beavatkozásra Ukrajnában, amelyet a parlament egyhangúlag elfogadott.

2014. március 6-án a krími parlament elvi döntést hozott Krími Autonóm Köztársaság Oroszországhoz csatlakozásáról, és március 16-án népszavazást szándékoznak tartani erről. Március 16-án sor került a nemrég függetlenné vált Krímben, az orosz fegyveres erők felvonulása közben a népszavazásra a félsziget hovatartozásáról.  A szavazáson leadott voksok 93%-a kiáll az Oroszországgal való egyesülés mellett, ezen eredmény tudatában szándékoznak kérni a krími orosz vezetők Moszkvától felvételüket az Oroszországi Föderációba. Ukrajna keleti részén is tovább mélyül az ellentét és sűrűsödnek az összetűzések az ukránok és az oroszok között, mivel utóbbiak a krími példa követését szorgalmazzák. Március 18-án bejelentették a Krím egyesülését Oroszországgal.

Még 2014. márciusában kirobbant a kelet-ukrajnai háború is. A háború az oroszbarát és kormányellenes csoportok tüntetéseivel kezdődött a kelet-ukrajnai Donecki és a Luhanszki területen, melyek később a szeparatista, oroszbarát erők és az ukrán állam közötti fegyveres konfliktussá alakultak át. Ukrajna és a szakadár oroszbarát, nemzetközileg el nem ismert de facto államok, a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság között 2014 szeptemberében tető alá hozott első megállapodás kudarcba fulladt, így a harcok 2015 januárjában kiújultak.

Később többször kötöttek fegyverszünetet, legutóbb 2020. július végén, amelyet a Kijev, Moszkva és az EBESZ képviselőiből álló, úgynevezett minszki összekötő csoport hozott tető alá. Komoly veszteséget nem okozó provokációk a frontvonal mentén folyamatosak, a múlt év utolsó hónapjaiban viszont jónéhány ukrán katona életét oltották ki a szakadárok által leadott célzott lövések, néhányan pedig járőrözés közben az ellenséges erők által a frontvonal mentén elhelyezett robbanószerkezetek detonációja következtében haltak meg az elmúlt napokban. A konfliktus még napjainkban sem rendeződött igazán.

2014-2015-ben különböző Oroszországhoz köthető magyar nyelvű oldalak - illetve radikális és nemzeti magyar portálok is - Kárpátalja elszakadásáról cikkeztek, üzentek a magyaroknak, hogy itt a lehetőség visszavenni régi magyar területünket.

2014. márciusában még világosabb üzenet érkezett: Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz parlament alelnöke Ukrajna felosztására kérte fel Magyarországot, Lengyelországot és Romániát

Zsirinovszkij körülbelül Ukrajna egyharmadát hagyná csak meg az ukránoknak, aminek köszönhetően az összes szomszédos ország visszakaphatná történelmi területeit, így Magyarországhoz is végre hazatérhetne Kárpátalja.

Az orosz parlament alelnöke a térkép szerint osztaná fel Ukrajnát

Zsirinovszkij annyira komolyan gondolta a dolgot, hogy fel is kereste az érintett országok külügyminisztériumait, akiknek hivatalos levelet is küldött, így a magyar külügyminisztériumnak is.  Zsirinovszkij arra buzdította Varsót, hogy követelje népszavazás kiírását öt nyugat-ukrajnai terület, a volhini, a lvivi, az ivano-frankivszki, a ternopili és a rivnei megye Lengyelországhoz csatlakozásáról. Mint mondja: "Luck, Lemberg (Lviv) és Ternopil lengyel föld". Az orosz politikus levelét megkapta Budapest és Bukarest is. Zsirinovszkij szerint Magyarországnak Kárpátaljára, míg Romániának Csernyivcire kellene igényt tartania.

A TVP1 lengyel közszolgálati televízió szerint a lengyel külügyminisztériumban „furcsának” találta a levelet. Állítólag közölték, hogy Vlagyimir Zsirinovszkij „udvarias” választ fog kapni felvetésére. Zsirinovszkij nem először javasolta Ukrajna felosztását, korábban a parlamenti pulpitusnál azt hangoztatta, hogy "Kijev sosem egyezik bele Ukrajna föderalizációjába, mert ez esetben nem lesz mit irányítania”. A lengyel TVP Polonia című műsor szakértőinek megállapítása szerint a térképen a vörös színnel ábrázolt Novorosszija Oroszország részét fogja képezni, egészen Moldova határáig. A Kijev-régió egy része, Harkov, Luganszk, Donyeck, Dnyepropetrovszk, Zaporozzsja, Mikolajev és Odessza régiók által alkotott Novorosszija-Újoroszország, a kárpátoki Csernyovci-régió Romániához, a galiciai rész pedig (Voliny, Lemberg, Ivano-Frankovszk, Ternopol régiók) Lengyelországhoz pártolnak, Kárpátalja pedig Magyarországhoz van "színezve".

Kaleta Gábor, a külügyminisztérium szóvivője, az Index megkeresésére elismerte, hogy a levél a felosztásról kiírandó népszavazásokra vonatkozó javaslatokat is tartalmaz. Sajnos a magyar külügyi szóvivő úgy kommentálta az esetet, hogy: "A magunk részéről ezt a felvetést mi abszurdnak tartjuk. Zsirinovszkij levelére nem kívánunk reagálni". Mi a magunk részéről nagyon reméljük, hogy ez a fajta kommunikáció csak az altatás része, és a magyar kormány csak a megfelelő alkalomra vár.

Bár később Liberális Demokrata Párt (LDPR), Zsirinovszkij pártja is közleményt adott ki, melyben próbálta az élét venni a felvetésnek. Az LDPR sajtószolgálata szerint effajta felhívások nem is voltak a levélben,  Zsirinovszkij csupán történelmi szemszögből ismertette véleményét az ukrán politikai válság okairól, valamint értetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy a pártelnök levele nyilvánosságra került.

Mindenesetre a felvetés nem elhanyagolható. Egyrészt azért mert az orosz parlament alenökétől származik, másrészt mivel először egy európai középhatalom, azaz Lengyelország közszolgálati televízió főcsatornájának műsorában bukkant fel, főműsoridőben.

Kedvező nemzetközi fordulat esetén megeshet, hogy Kárpátalja – a krími forgatókönyv alapján – kiválik Ukrajnából 

Kárpátalja a Magyar Királyság része volt több, mint 1000 évig (!) 896-tól 1920-ig. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátummal került 19 évre, ideiglenesen Csehszlovákiához, ugyanis 1939-ben sikerült visszaszereznünk. Azonban a magyar öröm sajnos nem tartott sokáig, ugyanis 1944-ben a Szovjetunió annektálta a területet. Az oroszok később többször elismerték, hogy Kárpátalja sosem tartozott hozzájuk, 1964-ben és a rendszerváltást követően is felkínálták békés úton Magyarországnak a területet, de sajnos az akkori vezetőink - hazaáruló módon - az ajánlatokat nem fogadták el.

Antall József és Jeszenszky Géza 1991-ben - 5 nappal az autonómiáról szóló kárpátaljai népszavazás után -  önhatalmúlag (ugyanis erre őket sem a magyar országgyűlés, sem a magyar nemzet nem jogosította fel) lemondtak Kárpátaljáról. Antallék Kárpátalja visszakérése helyett aláírták az ukrán-magyar  alapszerződést, melyet az ukrán fél az elmúlt 30 évben többszörösen súlyosan megsértett, és felrúgott. 

Ukrán nyelvtörvény - 2021-től megkezdődik az erőszakos ukránosítás

2021. január 16-án életbe lépett az ukrán nyelvtörvény, amely kötelezővé teszi az államnyelv használatát mindennemű szolgáltatói szféra számára, és ebbe beletartoznak az internetes platformok is. Az országban 2019. július 16. óta a repülőterek, vasútállomások és autóbusz-megállók neve csak ukránul lehet kiírva, és az ügyintézés is csak államnyelven történhet. A vállalkozásoknak, intézményeknek, és különböző szervezeteknek ukránul kell szolgáltatásokat nyújtaniuk, valamint az áruval kapcsolatos információkat is államnyelven kell közölni, ez az online áruházakra is érvényes.

2021. januárjától megkezdődik az erőszakos ukránosítás, pénzbírsággal sújtják azokat a szolgáltatókat, akik nem az államnyelven szolgálják ki vásárlóikat − jelentette ki Tarasz Kreminy, ukrán államnyelvvédelmi biztos.

Fedinec Csilla, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) tudományos főmunkatársa a törvénnyel kapcsolatban ezt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek: "Ez a törvény a magánbeszélgetések és az egyházi szertartások kivételével kizárólagossá tette az államnyelv használatát az államigazgatásban, a közéletben, a kultúrában és a sportban, illetve kvótákhoz kötötte a kisebbségi nyelvek használhatóságának mértékét a tömegtájékoztatásban és az oktatásban."

A korábbi, 2012-es nyelvtörvény szerint ahol egy adott kisebbségi nyelv anyanyelvi beszélőinek aránya eléri vagy meghaladja a tíz százalékot, ott a közigazgatási egységeknek a területén az államnyelv mellett hivatalos nyelvként használható a kisebbségi nyelv is. Az új nyelvtörvény szerint pénzbírsággal is sújthatóak, akik nem tartják be a szabályozásokat.

Csernicskó István nyelvész-professzor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora a kárpátalja.mának azt nyilatkozta: Egyértelmű, hogy az állam nem azt az utat választja, hogy párbeszédet folytatva az állampolgáraival megteremti az államnyelv támogatásának feltételeit, hanem arra akar minket erővel és erőszakkal rákényszeríteni, hogy mindig, mindenhol, minden körülmény között ukránul beszéljünk. Emlékeztetett továbbá arra, hogy Ukrajna vállalta, hogy megengedi vagy bátorítja a kisebbségi nyelvek használatát a helyi önkormányzatok ülésein, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz. "Az államnyelvi törvény 12. cikke kimondja, hogy az államhatalmi szervek és a helyi önkormányzatok munkájának nyelve az államnyelv, de ugyanitt áll az is, hogy amennyiben más nyelvet használnak, biztosítani kell az ukránra történő fordítást. Miért kellene bármit is ukránra fordítani, ha csak az ukránt lehet használni?" - teszi fel a kérdést nyelvész-professzor.

A kárpátaljai magyarság nyelvi, jogi, és oktatási helyzete évről-évre folyamatosan romlik, miközben rendszeresen érik terrorista, illetve nacionalista és titkosszolgálatok által gerjesztett megfélemlítések

2020. novemberében házkutatást tartott az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) hétfőn több kárpátaljai magyar intézményél és Brenzovics Lászlónak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökének a lakásán - tájékoztatta az MTI-t közleményben a szervezet. A szervezet ezért felszólította az ukrajnai illetékes szerveket, hogy haladéktalanul vessenek véget a KMKSZ és a kárpátaljai magyarok egyéb szervezetei ellen folytatott boszorkányüldözésnek. "Egyben felhívja Magyarország és a nemzetközi szervezetek figyelmét az ellenünk állambiztonsági eszközökkel folytatott politikai nyomásgyakorlásra" - írja közleményében az KMKSZ.

November végén felkerült egy videó a YouTube-ra, amiben egy ukrán szélsőjobboldali csoport aktivistája halálosan megfenyegette a kárpátaljai magyarságot, amit Beregszásznál rögzítettek. Ukrán földön éltek, mind tudjuk, hogy kik vagytok – mondta a videóban a Kárpátalja.ma beszámolója szerint a maszkot viselő férfi. A cikk szerint ezután tovább fenyegetőzött, és többek között azt mondta, tudjuk, hol dolgoztok, hol éltek, hol vannak a gyermekeitek. Ha a magyarok nem mondanak le az autonómiához fűzött reményeikről, ők eljönnek a gyermekeikért. A videón látható a Jobb Szektor zászlója is, a szervezet azonban hivatalos oldalain nem reagált az esetre. 

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi irodája, amelyet ismeretlenek felgyújtottak Ungvár belvárosában 2018. február 27-én hajnalban. Az elkövetők betörték a székház egyik ablakát, és robbanószerkezetet vagy gyújtópalackot dobtak az épületbe.

2020. decemberében történt az eset, amikor az ukrán hatóságok a kárpátaljai magyarok részéről a magyar Himnusz eléneklését is szeparatista, elszakadáspárti akciónak minősítették. Ukrán Biztonsági Szolgálat hazaárulás vádjával kezdett büntetőeljárást, amiért az Ungvárhoz közeli Szürte képviselői egy testületi ülés után elénekelték a magyar himnuszt. Szijjártó Péter, magyar külügyminiszter szerint ezzel az esettel Kijev sokadjára bizonyítja, hogy csak szavakban akarja az európai integrációt. Hozzátette, hogy az ukrán gyakorlattal ellentétben minden európai és nemzetközi jogszabály biztosítja a nemzeti kisebbségek számára az identitás megőrzését. "Ukrajna a legsötétebb, szovjet időkre emlékeztető eszközöket használja polgárai megfélemlítésére. A mi nemzetpolitikánk szíve közepe, hogy minden magyar felelős minden magyarért, ezért a kárpátaljai testvéreink természetesen továbbra is számíthatnak az anyaországra!" - fogalmazott a miniszter.

Szintén 2020 decemberében történt, amikor ismeretlenek ciánnal akarták megmérgezni a magyar többségű Beregszász ivóvízhálózatát. Szerencsére az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak (SZBU) sikerült feltörnie a titkos Telegram-csatornájukat, melyben arról írtak, hogy meg akarják "tisztítani" Kárpátalját a szeparatistáktól, Beregszászt pedig a magyaroktól. 

De ezek nem egyedi esetek, ugyanis abban a hónapban folyamatosan súlyos támadás érte a kárpátaljai magyarságot, a hónap elején durva hangvételű fenyegető üzenetet kaptak pénteken kárpátaljai magyar külképviseletek, szervezetek, sajtóorgánumok és magánszemélyek, ezt írták nekik: "Egy hetet kaptok arra, hogy elhagyjátok az ukrán földet. Ellenkező esetben mindannyiótokat megmérgezünk, akár a patkányokat. A túszaink vagytok. Az "első fecske" hét nap múlva érkezik. Várjátok." A címzettek között volt többek mellett Magyarország ungvári és beregszászi konzulátusa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), több sajtóorgánum és a szürtei kistérség. Ukrajnában a hatóságoknak a magyar szervezetek tevékenységének ellehetetlenítése a célja, koholt politikai vádak és tervszerűen felépített eljárások alapján.

A kárpátaljai magyarságnak folyamatosan félelemben kell élnie, az ukránok szervezett és folyamatos megfélemlítő akciókat szerveznek ellenük. Ezek az néhány éven belül elkövetett esetek is világosan bizonyítják, hogy a kárpátaljai magyarok életveszélyben és mindennapos rettegésben kell éljenek szülőföldjükön. Az ukránoktól hiába várjuk az autonómiát, az állam azt sohasem támogatta, az ukrán nacionalisták pedig egyenesen megfenyegetik a magyarságot, ha csak gondolni is mer rá. 

Hazánk alaptörvénye kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért”. Ebből következően, ami Kárpátalján nap, mint nap történik, azok támadások a magyar nemzet, és minden magyar ember ellen.

Kedves Olvasó! Te szívesen élnél egy ilyen országban, egy ilyen régióban? A megoldás nem az, hogy a kárpátaljai magyarok költözzenek el szülőföldjükről, hanem az, hogy ezek az emberek élhessenek, megmaradhassanak és boldogulhassanak saját szülőföldjükön. Úgy, ahogy szeretnének - ha magyarok, akkor anyanyelvükön, magyarul! Egyetértesz velünk, abban hogy minden embernek joga van, ahhoz, hogy ott éljen, és ott boldoguljon, ahova született? Egyetértesz azzal, hogy egy közösségnek joga van ahhoz, hogy eldöntse, hogy hova szeretne tartozni, melyik ország része szeretne lenni?

Ukrajna az EU-ba és a NATO-ba igyekszik - Ez pedig lehetőség nekünk arra, hogy visszakérjük Kárpátalját (de legalább a magyarlakta területeket)!

A magyar kormány az utóbbi időben eléggé beleállt Ukrajnába. Mondjuk ez a kárpátaljai magyarok védelmében érthető is. 

A Fidesz elkezdte feltárni az Európai Unióban, az európai közvélemény előtt is a magyarok elleni gyűlöletkampányt és megfélemlítéseket

Bocskor Andrea és Gál Kinga, a Fidesz két európai parlamenti képviselője a testület kisebbségekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának 2021. március 25-ei tanácskozásán felhívta az Unió figyelmét, hogy a nemzeti kisebbségek védelme legyen alapvető feltétele Ukrajna uniós csatlakozási törekvéseinek. Gál Kinga, a munkacsoport társelnöke rámutatott, hogy az ukrajnai kisebbségek, ezen belül a kárpátaljai magyarok jogai egyre súlyosabban csorbulnak hétről hétre. - Azokat, akik kiállnak a közösségükért, megfélemlítik. Láthatóan nincs politikai akarat az unió egyik legalapvetőbb elvének betartására – húzta alá. Felszólította Josep Borrell kül-és biztonságpolitikai főképviselőt: nyomatékosan hívja fel az ukrán hatóságok figyelmét arra, hogy a kisebbségekkel szembeni jogsértések nem egyeztethetőek össze az uniós alapelvekkel, továbbá hátráltatják Ukrajna csatlakozási törekvéseit. 

Bocskor Andrea kárpátaljai születésű uniós parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy Ukrajnában magyarellenes gyűlöletkampány folyik. Csak úgy lehet előrelépést elérni, ha az európai és a nemzetközi partnerek nem hunynak szemet a magyar kisebbséggel szemben elkövetett jogsértésekkel és fenyegetésekkel kapcsolatban, hanem egyértelműen jelzik, hogy ezek megengedhetetlenek – jelentette ki. 

A megbeszélésen részt vett Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője is. Elmondta, hogy 2014 óta "egyre szomorúbb és reménytelenebb" a magyar kisebbségek helyzete az országban, több esetben az ukrán hatóságok asszisztálásával. Több magyar szervezet ellen folytatnak bűnvádi eljárást hazaárulás és szeparatizmus vádjával. Pedig a kárpátaljai magyar szervezetek sosem árulták el hazájukat. Szerintünk valójában Magyarország a kárpátaljai magyarok hazája is. A vádlottaknak nincs jogukban szabadlábon védekezni. 

A munkacsoporti ülésen bemutattak egy filmelőzetest is, amely a 2019-2021 közötti időszakban a kárpátaljai magyarság ellen elkövetett cselekedeteket, megfélemlítő akciókat, jogszűkítéseket dolgozza fel.


Ukrajna uniós csatlakozásának igényével Magyarország történelmi lehetőséget kapott Kárpátalja visszaszerzésére, ugyanis egyetlen uniós ország vétója is elég, hogy egy ország soha ne tudjon csatlakozni az Európai Unióhoz.  Amennyiben Magyarország Kárpátalja (vagy legalább a magyarlakta részek) visszatérésének feltételéhez köti Ukrajna uniós csatlakozásának támogatását, akkor nagy a valószínűsége, hogy Ukrajna elfogadja ezt a feltételt. Ha pedig az ukrán-magyar alapszerződés a gátja ennek, akkor azt fel kell mondani, ugyanis Ukrajna az elmúlt évek jogsértéseivel, és magyarellenes intézkedéseivel már régen felrúgta azt!

Kárpátalja 1030 évig volt a Magyar Királyság része, Ukrajnához viszont csak 1991 óta tartozik...

A kárpátaljai magyarságot meg kell védenünk - ehhez az egyetlen megoldás a területi revízió.


Budapest, 2021.03.26., Magyarok az Igazságért - MI

1964-ben Hruscsov felkínálta Kárpátalját Magyarországnak, de Kádár nem fogadta el

Az 1938-as, az 1939-es, és az 1940-es esztendők sok örömet hoztak el a magyarok számára, a bécsi döntéseknek köszönhetően felszabadultak a megszállás alól, és visszatértek Magyarországhoz a többségükben magyarlakta területek. Sajnos az igazság és a revíziós mámor nem tartott sokáig, a II. világháború végén a Szovjetunió már igényt formált Kárpátaljára, hivatalosan pedig az 1947-es párizsi békediktátummal el is ragadta tőlünk. Azonban a sztálini politikával szakító Hruscsov 1964-ben visszaadásra kínálja a magyaroknak Kárpátalját.

Kárpátalja magyar föld

A kárpátaljai magyarok hányattatott sorsa 1944 után (Kárpátalja szovjet uralom alá kerül)

Már 1943. decemberében Sztálin Moszkvában fogadta Edvard Beneš cseh elnököt, akivel egész közel kerültek a határmódosítások és a nemzeti kérdés „elrendezése” ügyében. Sztálin álláspontja az volt, hogy a háború után Csehszlovákia a csehek, a szlovákok és a kárpátaljai ukránok országa legyen és a németek oldalán szerepet vállaló szlovákokat nem akarta, Benessel szemben kollektíven megbüntetni. A németeket és a magyarokat annál inkább. 

Később, 1945-ben szintén Moszkvában járt Fierlinger cseh politikus, aki Molotovval sikeresen tárgyalt a magyarok kitelepítéséről. A Szovjetunió új szövetségesei közül Csehszlovákia mellett Jugoszlávia szeretett volna terjeszkedni a szélrózsa valamennyi irányába. Elsősorban a baranyai magyar területet szerették volna maguknak megszerezni, az ott nagy számban található szénbányák miatt. Emellett a bajai háromszöget is „kinézték maguknak Belgrádban” azzal az indokkal, hogy ott jelentős a szláv lakosság. „Sztálin szerint azonban a jugoszlávok lekéstek a területi követelésről, tehát a szovjet vezető nem adta meg számukra az engedélyt” - Kun Miklós, történész elbeszélései alapján tudhatjuk. 

Kárpátaljai városok etnikai összetétele 1910-ben

Amikor Sztálin szemet vetett Kárpátaljára 1944-ben, Beneš – aki nem mellesleg a szovjeteknek kémkedett a háború alatt Londonban – úgy taktikázott, hogy felajánlotta Kárpátalját Sztálinnak, cserébe azt kérve, hogy a győztes hatalmak állítsák vissza Csehszlovákiát. Egyúttal szorgalmazta a magyarok és a németek kollektív bűnössé nyilvánítását és kitelepítését Csehszlovákiából és a felvidéki magyar közéleti szereplők Szibériába hurcolását. A tárgyalásokon Beneš győzködte Sztálint és Molotovot, hogy járuljanak hozzá a magyarok majdani kitelepítéséhez – azt állította: londoni környezetében többen a magyarok teljes kiirtását tartanák az igazán méltó büntetésnek. Azonban a német és a magyar lakosság kitelepítéséért cserébe le kellett mondania Kárpátaljáról.

A cseh államférfi – aki még az 1940-es évek közepén is biztatta a román politikusokat, hogy óvatosan élesszék fel a kisantantot, míg Titónak azt tanácsolta, telepítse ki a magyarokat a Vajdaságból (Tito azonban ettől továbbment: 1944-45-ben a magyarok kiirtásába kezdett, a délvidéki magyarirtások következtében 40-50 ezer embert mészárolnak le, és további tízezreket visznek internáló táborokba, vagy üldöznek el szülőföldjükről) – már 1939 szeptemberében pedzegette Londonban Majszkij szovjet nagykövetnek, hogy szükség esetén lemondana Kárpátaljáról a Szovjetunió javára. 

A második világháború végén, 1944-ben a szovjet hatóságok lényegében annektálták Kárpátalját. A katonai kémelhárítás, a SZMERS tisztjei, majd az NKVD, a belügyi népbiztosság emberei az első pillanattól a megtorlás és a megfélemlítés politikáját alkalmazták.

Kárpátalja erőszakos szovjetizálásának forgatókönyvét a Kreml vezetőinek támogatásával a Kárpátaljáról a Szovjetunióba emigrált Ivan Turjanica NKVD-ügynök, kárpátaljai kommunista vezér agyalta ki, és a szovjet fegyverek árnyékában valósította meg. Az volt a szovjet propaganda „meséje”, hogy Kárpátalja ősi ukrán föld, ahol a magyar honfoglalás előtt szlávok – az ő értelmezésében ukránok – éltek. Az etnikai érvet az a középkorban ide települt ruszinság jelentette, amelyre ráfogták, hogy ukránok. A ruszinokat máig – a független Ukrajna jobboldali történészei, politikusai is – elmagyarosodott ukránnak tartják, miközben minket, magyarokat sem fogadnak el őshonos kisebbségként.

Kárpátalja magyartalanítási kísérletei (Dupka György kárpátaljai történész, lágerkutató kutatásai alapján) 

1944-ben a 4. Ukrán Front egységei Kárpátalján 19.854 magyar, ruszin és német katonát, illetve zsidó munkaszolgálatost ejtettek foglyul és szibériai hadifogolytáborokba deportálták őket.

A Málenkij-robot keretében Gulag-Gupvi-táborokba 1944. november 18-tól Kárpátaljáról elhurcolt mintegy harmincezer 18–50 éves férfi közül minden harmadik odalett (ez legalább 10 ezer embert jelent). Egy hónappal később ezt fejlesztették tovább az Állami Honvédelmi Bizottság 7161. számú rendeletével jóvátételi mobilizálássá, amely ettől kezdve a nőkre is vonatkozott. Közel kétszáz sváb–magyar lánnyal és anyával végeztettek rabszolgamunkát a Donyec-medencei bányavidéken.

Az NKVD 1945. január–február során Kárpátalján és a vele határos mai szlovákiai, magyarországi, romániai és lengyelországi területeken összesen 215 540 főt tartóztatott le koholt politikai vádakkal.

A megbélyegzett német és magyar családokat Szibériába és Kazahsztánba deportálták két 1946-os belügyminisztériumi rendelet alapján. Nagyjából háromezer magyart és németet száműztek családostól embertelen körülmények közé. A túlélőket csak 1972-ben engedték vissza Kárpátaljára.

A szovjet ténykedéseknek köszönhetjük Kárpátalja mai etnikai arányainak kialakulását.

1964-ben Hruscsov felkínálta Kárpátalját Magyarországnak, de Kádár János nem fogadta el

Sztálin halála után Nyikita Hruscsov és a többi szovjet vezető lényegében nem akart tovább terjeszkedni. Olyannyira, hogy még saját területekről is hajlandóak lettek volna nagy ritkán lemondani, igaz praktikus megfontolásokból. 

Hruscsov azt üzente Kádárnak: Egyesüljetek Kárpátaljával!

Hruscsov, a Kreml teljhatalmú uraként 1964 nyarán felvetette Kádár Jánosnak: ha úgy gondolja, fogadja be a kárpátaljai magyarságot s az általa lakott terület egy részét. Egy Hruscsov-Kádár találkozó alkalmával az orosz elnök felkínálta Kádárnak Beregszászt és környékét, a jelenlévők elmondása alapján úgy fogalmazott: „Beregszász olyan szegény járás, nekünk igazán nem is kell. Tartsunk a hovatartozásról népszavazást, az ott lakók úgyis megszavazzák”. Kun Miklós, Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, Szovjetunió- és Oroszország-szakértő elmondása alapján Kádár cinikusan meg is jegyezte a szovjet államfőnek, hogy inkább Baskíriát adja át nekünk.

A történész tárta fel ezt a revíziós lehetőséget. Azt is megtudhatjuk tőle, hogy a Szovjetunió hanyatlása már a 60-as években megfigyelhető volt: az 1968-as csehszlovákiai bevonulásnál például feljegyezték: a Vörös Hadsereg katonáinak készletei 1952-ben gyártott konzervekből és cigarettából álltak. A „Birodalomban” Moszkván és Leningrádon - tehát a „kirakatvárosokon” kívül az üzletek polcain többnyire papírmaséból készített műélelmiszereket lehetett fellelni. Itt érdemes megemlíteni, hogy 4 évvel később, 1968-ban visszaszerezhettük volna a Felvidék magyaroklakta déli részét, Kádár azonban erre is nemet mondott.

Alekszej Adzsubej, újságíró, Hruscsov veje a fültanúja volt a beszélgetésnek, feljegyzéseiből ismerhetjük meg, hogy az konkrétan hogyan is zajlott. Adzsubej szerint Kádár döbbent hallgatással reagált Hruscsov meglepő ajánlatára. A szovjet pártvezér ekkor még konkrétabban fogalmazott: elsőnek a magyarok lakta beregszászi járás átadását javasolta, mint olyan gesztust, amely megfelelne "a lenini nemzeti politika szellemiségének". Adzsubej szerint Kádár újra kitért a válasz elől. Az újságírótól tudjuk meg azt is, hogyan viccelődtek e kérdésről Kádárral. Hruscsov szerint a honfoglaló magyarok ukrán területekre törtek be, elfoglalták a legjobb földeket, az ukránokat pedig felkergették a hegyekbe. "Mondtam is Kádárnak, maguk elrabolták őseink földjét. A magyar parlamentben van egy kép: Árpád fejedelem megérkezik a seregével. Vizet, földet és füvet kér a szlávoktól. Adnak neki. Erre Árpád azt mondja: "Na, akkor ti odaadtátok nekem a földeteket." Kádár erre azt mondta: "Mi az Urálon túlról jöttünk. Adjon nekünk területet az Urálon túl." Kádár tehát végül valóban tréfával ütötte el az ajánlatot. 

Egy 1964. augusztusi jegyzőkönyv szerint Hruscsov a szovjet pártvezetés tagjainak az alábbiakat mondta: "Százhúszezer magyarunk van. Mondjuk azt, hogy itt ez a százhúszezer magyar, és mi népszavazás útján rendezni kívánjuk a kérdést, az ő kívánságuknak megfelelően. (...) Jó lenne odaadni őket. Ez semmi problémát nem jelent. Viszont kolosszális hasznot hozhat.". A jegyzőkönyvek szerint Hruscsov még szerződésbe is foglalta volna a területátadást.

A történet hátterében – bármennyire furcsa is az első hallásra- a szovjet-kínai határviták álltak. Ennek kapcsán hivatkozott ugyanis arra Hruscsov, hogy máshol is léteznek vitás határkérdések, mint például Magyarország és Románia között, Erdély hovatartozása okán. Ekkor vetette fel Hruscsov, hogy a Szovjetunió területén, a Kárpátalján is él mintegy 120 ezer magyar, akinek a problémáját meg lehetne oldani azzal, hogy átadják a területet a magyaroknak.

Hruscsovot 1964 késő nyarán elég komolyan foglalkoztatta Kárpátalja visszaadásának terve. "Ha véghezvisszük, az a románokat is érintheti. De nem baj. Az igazság legyen igazság. Ez mindenkire érvényes", mondta bizalmasainak, akik azonban sajnos néhány hét múlva drámai körülmények között leváltották őt.

1939-ben sikerült élnünk a revíziós lehetőséggel, akkor visszafoglaltuk Kárpátalját, amely még 1944-ben is a minénk volt. 20 évvel később ismét visszaszerezhettük volna, de 1964-ben Kádár megijedt az egyik trianoni seb begyógyításától. Kádár János 2 revíziós lehetőséget is elmulasztott: 1964-ben békés úton visszaszerezhette volna a teljes Kárpátalját, és 1968-ban visszakérhette volna a Dél-Felvidék magyaroklakta részét (az 1938-as I. bécsi döntés szerinti határok szerint). 

Utólag summázhatjuk, hogy Kádár óriási lehetőségeket mulasztott el, amiket követően már csak az 1989-1991-es esztendők hoztak újabb visszacsatolási lehetőségeket a magyarok számára.

Lobogni fog még magyar zászló Kárpátalján! (A képen: A Kárpátalja Tours - Kárpátaljai Magyar Utazási Iroda logója)

Kárpátalja hazatérése még várat magára!

Budapest, 2021.03.25., Magyarok az Igazságért - MI

Az erdélyi románok is unják már Bukarestet - Erdély elszakadása csak idő kérdése!

"Ha a magyarok nem lettek volna, Erdély sem létezne." 

Sabin Gherman, román publicista még tizenkilenc évvel ezelőtt írta meg a legendás, “Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom!” című kiáltványát, aminek köszönhetően azóta is a fősodratú bukaresti média és politika fő hazaárulója, és persze a magyarok, meg egyre több valóban erdélyi identitással bíró román kedvence.

Igazságos osztozkodás

"Romániának esély volt az Erdéllyel való egyesülés, hogy megtanuljon valamit annak szervezettségéből, értékrendszeréből. Nem így történt.", írja Sabin, majd folytatja: "Tele van a hócipőm Miticával, a széltolással, a cigánykodással, ami hozzátapad ehhez az országnévhez, hogy Románia.... Nem tanultak semmit a magyaroktól, nem tanultak semmit az osztrákoktól, nem tanultak semmit a németektől. Túl hamar tértek át a furculitionról a „Román zászlóaljak, törjetek át a Kárpatokon”-ra. Meglehet, ezért is van az, hogy Erdély legvitézebb „védelmezői” a Kárpátokon túl (szerk.: román szempontból nézve írja, vagyis Erdélyben) születtek. Lehet, ezért is ér véget Európa valahol Brassó mellett. Ott ér véget Erdély is." - akkor a kolozsvári televíziónál dolgozó újságíró ezekkel az 1998. szeptember 6-ai mondataival jói dőre kiírta magát a román közéletből. 

Sabin Gherman, Erdély-párti román publicista

Gherman a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem hallgatói önkormányzatának meghívására tartott előadáson  beszólt az erdélyi autonómia-petíciót egy mozdulattal szőnyeg alá söprő Klaus Iohannis elnöknek is: “lesújtó, hogy az államfőnek el kell magyarázni, mi fán terem az önrendelkezés”. Rámutatott arra is, hogy a román politikai elit évek óta a decentralizációról, a régiók nagyobb önállóságáról beszél, ám amikor ezt valahol meg is akarják valósítani, azt az “ország egysége elleni támadásként” értelmezik és elutasítják.

Érdekes, hogy követendő példaként nem is a baszkföldi, vagy a dél-tiroli autonómiát hozta fel (nyilván tudva, hogy ezeket a modelleket Bukarest soha nem fogadná el), hanem a lengyel vajdaságok rendszerét, amelyben sokkal nagyobb szerepe van a helyi szintű döntéshozatalnak. A többek közt Székelyföldet is feldaraboló “fejlesztési régiókat” súlyos tévútnak tartja, mert azok határait a történelmi hagyományokat semmibe véve “úgy húzták meg, mint az afrikai gyarmatokét".

A transzilvanista publicista sokszor le is tagja románságát: „Torkig vagyok azzal, hogy szégyelljem magam. Éppen ezért nyugati barátaimnak azt mondom, hogy Erdélyből való vagyok. Más országból. Altra paese. Other country. L’autre pays.”

Gherman úgy véli, Erdélyben nincs külön magyar autonomista ügy, és román autonomista ügy. Az önrendelkezést csak összefogva lehet kiharcolni. Szerinte a “románok ezer éves elnyomása” hamis legenda. Rámutatott, hogy a két legnagyobb parasztfelkelést két magyar, Budai Nagy Antal és Dózsa György vezette. "Ha a románok olyan brutálisan el voltak nyomva a középkorban, miért nem ők lázadtak fel?" – teszi fel a román fősodor számára kényelmetlen kérdést.

Ám az igazi atombombát akkor dobta le, amikor Székelyföldről beszélt. Elmondta, hogy, amikor egy alkalommal a családjával Tusványosra utaztak, a fia megkérdezte tőle: "Apa, átmentünk másik országba? Itt minden olyan tiszta és rendezett!". Gherman nem tudja elképzelni Erdélyt magyarok nélkül. Sőt, szerinte a régió szellemiségének igazi letéteményesei ők. "Ha a magyarok nem lettek volna, ma Erdély sem létezne."

A kép kiválóan szemlélteti, hogyha Kolozsvárról kitöröljük a magyarokat, akkor a városban szinte semmi sem marad, ugyanis az épületek többségét a Magyar Királyság idejében, magyarok építették

Az erdélyi románok is unják már Bukarestet

Hogyha valaha is el fog szakadni Erdély Romániától, az nem a magyarok, nem a szászok, nem az oroszok, nem az amerikaiak vagy ez Európai Unió miatt fog történni. Akik meg fogják elégelni a bukaresti vezetést, azok épp az erdélyi románok lesznek. - írja cikkében

Ștefan Ciocan, román újságíró.

Egy évszázada erőlködik Bukarest, hogy Erdélyt, a Bánátot, a Partiumot és Máramarost lezüllessze a Kárpátokon túli területek szintjére. Ebben az Európában egyedülálló multikulturális térben folyton elhintették a magyarok és a románok közti ellenségeskedést, erőltették a kisebbségek asszimilációját, kiárusították a szászokat és a zsidókat, és igyekeztek folyton bomlasztani az autentikus erdélyi értékeket. A görög katolikus papokat kommunista börtönökbe zárták és megkínozták, attól függetlenül, hogy az Erdélyi Iskola korifeusainak szellemi követői voltak, a román kultúra kútfői, akiknek szelleméből a Kárpátokon túliak is bőven táplálkoztak. Erdély szellemét egy olyan „Bukarest” börtönözte be és ítélte halálra, amely képtelen volt elfogadni azt a sokszínűséget és intézményesített autonómiát, amely a Balkánon ismeretlen. "Csak egy magyarázata lehet a Regát erdélyi asszimilációs politikája eredménytelenségének. Ez egy történelmi törvényszerűségből fakad, amely szerint a magasabb rendű civilizációk mindig magukba olvasztják a fejletlenebbeket, s ez fordítva sosem lehet érvényes." - írja a szerző. Az első egyetemet a magyarok 1581-ben alapították Kolozsváron. A Regátban csak 279 év múlva, történetesen Jászvásáron pedig csak 1860-ban létesítették az első egyetemet - tudjuk meg a román szerzőtől.

A Magyar Királyság, majd az Osztrák-Magyar Monarchia adminisztrációk által létrehozott jogi intézményeket (többek között a telekkönyveket) sem lehet kitörölni a "nagy román egyesülés" előtti időkből. Nem is beszélve azokról a városokról, várakról és várkastélyokról, amelyeket a magyar kormányzat, vagy éppenséggel az osztrák–magyar adminisztráció építtetett, s amelyek annyira különböznek az olténiai vagy moldvai mezővárosoktól. Erdély évszázadokkal előzte meg civilizációban és kultúrában a Regátot - vonja le a következtetést a publicista.

Ma is helytálló Constantin Noica megállapítása: „Politikai értelemben Erdély egyesült ugyan Romániával, de spirituálisan soha.”

Az erdélyi régió kulturális, vallási, és nemzetiségi értékeinek védelme Románia fennhatósága alatt nem biztosított, a megmaradást csak a magyarok tudják garantálni, Erdély csak Magyarországhoz tartozva tudta, és tudja megőrizni sokszínűségét.

• 
  

Smaranda Enache: "Az én lelkemben is lakozik egy magyar"

Erdélyi román, római katolikus, nő és Marosvásárhelyen született - így jellemzi magát Smaranda Enache, aki egész életében a kisebbségvédelem érdekében dolgozott. Bölcsesség, nyugalom, határozottság, őszinteség, szeretet sugárzik belőle, és nem mellesleg gyönyörűen beszéli a magyar nyelvet.

Férjével, Szokoly Elekkel, akinek állítása szerint köszönhető, hogy az ő lelkében is lakozik egy magyar.

Sokat tett a kisebbségvédelem terén a Pro Europa Liga, erdélyi emberjogi és kisebbségvédő civil szervezet által is. Nagyon érdekes, hogy bár erdélyi román, több korábbi interjúban is megemlíti, hogy sokszor ő is kisebbségben érezte magát Erdélyben. Megtudhatjuk, hogy többek között székely felmenői is vannak: "Több nemzetiséghez, felekezethez, anyanyelvhez, régióhoz tartozunk. Egy olyan erdélyi család vagyunk, amelyhez az Enache név moldvai beütésként jön, ugyanis édesapám édesapja moldvai ortodox származású tanítóként került Erdélybe. Apám részéről dominánsan görög katolikus románok voltak a felmenőim, anyám részéről viszont mócok és székelyek.

Gyermekkoromban Alvincen két-három nyelven beszéltek. Szászrégenben, ahol középiskolába jártam, három párhuzamos nyelven tanítottak: románul, magyarul és németül. Erős zsidó közösség is élt ott, jól ismertük a hagyományaikat. A családi házunk a roma negyed közvetlen szomszédságában volt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy ne érezzem magam többséginek. A románok közt is a kisebbséghez tartozom, mert van magyar felmenőm is, az anyai dédnagyapám székelyföldi származású volt."

Egy interjújából megtudhatjuk: "Bár sosem jártam magyar iskolába, érdekelt a magyar kultúra, hiszen része az erdélyi identitásomnak. A bukaresti egyetemen is a magyart választottam mellékszaknak, és ezáltal még közelebb kerültem a magyar kultúrához, és végigszenvedtem magyar kollegáimmal, barátaimmal a Ceaușescu-diktatúra asszimilációs politikáját, azokat az abszurdumokat, amikor a magyar nyelvű sajtóban nem lehetett magyarul megnevezni egy helységet vagy folyót. Fiatal tanárként a marosvásárhelyi Építészeti Líceumban nekem is el kellett kísérnem a tanítványaimat az Adrian Păunescu-féle Cenaclu Flacăra valamelyik megnyilvánulására, ahol náci és magyarellenes hangulat uralkodott."

Smaranda Enache, székely és román népviseletben, 1961-ben

Románia nagykövete volt Finnországban és Észtországban is. Elmondása alapján akkoriban Romániával szemben nagyon sok fenntartása volt a finneknek, "ők nagyon érzékenyek a kisebbségi politika terén, és mivel a finnugor népcsoporthoz tartoznak ők is, a magyarok jogai, azok tiszteletben tartása különösen érdekelte őket".
"Ahányszor részt vettem a svéd nyelv napján, azt láttam, hogy Martti Ahtisaari, az akkori finn elnök svédül beszélt a svéd nyelv fontosságáról. Finnország kétnyelvű ország, és bár a svéd ajkúak csupán 6 százalékban élnek az országban, minden kétnyelvű. Ha befolyásos politikus lettem volna, ezt a kétnyelvű modellt honosítottam volna meg itthon. Ha mindenki értené a másik nyelvét, másképpen gondolkodnánk sok mindenről. Ez nem utópia. A finneknél azt is megtanultam, hogy az embernek nem kell nacionalistának lennie ahhoz, hogy szeresse a hazáját, náluk fontosabb a hazafiság. A finnek hazafiak, és nem nacionalisták. Én egy ilyen Erdélyről, egy ilyen Romániáról álmodtam, amelyet tisztelhetne a világ, amely jó irányban fejlődik, és ahol a román nép szeretettel tud együtt élni magyarokkal, németekkel, örményekkel, zsidókkal, romákkal, minden nemzetiséggel, és sose kérdőjelezi meg jogaiknak a legitimitását."

Az autonómia megvalósulhat! - ha Erdély hazatér Magyarországhoz, akkor a dél-erdélyi területen kialakítható egy 3 hivatalos nyelvű (magyar, román, német) autonóm régió, ahol tényleg biztosítva is vannak a kisebbségi jogok.


Budapest, 2021.03.20., Magyarok az Igazságért - MI

Magyarország szép csendben kivásárolja a románok alól Erdélyt - Avagy hogyan fog Erdély elszakadni Romániától...

Nincsen területi revízió, gazdasági revízió nélkül. Erdély hazatéréséhez elengedhetetlen, hogy a régió gazdasága többségében magyar kézben legyen, ha ez megvalósult akkor a külföldi befektetők érdeke is lesz a terület visszaadása Magyarországnak. A legnagyobb erdélyi befektetők a magyarokon kívül az olaszok, a németek, az osztrákok és a hollandok. Közülük három nemzet korábban már támogatta Magyarországot területi követeléseinek érvényesítésében...

Magyar gazdasági térfoglalás Erdélyben

Románia, és azon belül is Erdély a magyar tőkekivitel egyik legkedveltebb terepe. Már 1999-ben is  rekordokat döntött a szomszéd államba irányuló magyar tőkeexport. 

Az 1989-90-es években Romániában is lezajlott a rendszerváltás, már ekkor megmutatkozott, hogy Erdély gazdaságilag messze megelőzi a Havasalföldi, és a Moldvai területeket. Az ország azonban így sem állt túl jól gazdaságilag, az 1990-es években sorra váltották egymást a kormányok, a bevezetett megszorító intézkedéseknek köszönhetően az évtized végére lelassult a gazdasági növekedés, nőtt a külkereskedelmi mérleg, és központi költségvetés hiánya. Románia nem állt túl jól ekkor sem.

Az 1990-es években a külföldi működőtőke befektetéseket befolyásoló egyik legfontosabb tényező a privatizációból adódó lehetőség volt. Bár a ’90-es évek első felében politikai érdekek mentén, rendezetlen viszonyok között zajlott a privatizáció, de az évtized második felére a törvényi feltételek rendeződtek és enyhültek, amivel megnyílt a lehetőség a külföldi (többek között a magyar) cégek előtt tőkéjük romániai gazdaságba való bejutásához. A magyar parlament 1995-ben elfogadta a devizáról szóló XCV. törvényt, melynek köszönhetően 1996-ban majd négyszeresére nőtt a tőkeexport értéke az 1995-ös befektetésekhez viszonyítva. 1997-ben még nagyobb a változás: több mint hatszoros a növekedés 1996-hoz, és több mint 14-szeres 1995- höz képest (forrás). Ma mintegy 12 ezer magyarországi érdekeltségű vállalkozást tartanak számon Romániában. 

Magyar tőke Erdélyben

Erdély évek óta a magyar tőkekivitel egyik legkedveltebb terepének számít, már 1999-ben rekordot döntött a Romániába irányuló magyar tőkeexport. A csonka honi befektetések 90 %-a az erdélyi régióba érkezett, a maradék körülbelül 10 % oszlik el a többi régióban, de többnyire ez is Bukarestre korlátozódik. A 2000-es évekre az erdélyi régióban vezető szerepet töltött be a magyar vállalkozások száma és befektetéseinek értéke, összességében Romániában pedig a 12. helyen szerepel Magyarország ekkor ez időszak alatt befektetett 153,5 millió USD törzstőkével.

1990 és 2000 között a sok kis és közepes vállalkozás miatt a bejegyzett társaságok száma szerint jobb helyen áll Magyarország: 3306 gazdasági társasággal, melynek aránya az összes vegyesvállalatból 4,3%, a 7. ország vagyunk a listán. A CEFTA országai közül a legnagyobb befektetést Magyarország eszközölte:  a vegyesvállalatok 82,8%-a, a devizában jegyzett tőke 77,3%-a származik innét. (Forrás: Chamber of Commerce and Industry of Romania and of Bucharest Municipality. National Office of Trade Register)

A kilencvenes években az átalakuló magyar gazdaságban nem voltak még jelen tőkeerős magyar cégek, illetve a frissen létrejött magyar piacgazdaságban is bőven voltak még kihasználatlan lehetőségek. Ezért kezdetben főként a kiskereskedelemi szektorban jelentek meg a döntően a rokoni kapcsolatokat kihasználó első erdélyi befektetések.

A magyar érdekeltségű társaságok megoszlása a romániai megyékben, Erdélyt leszámítva elhanyagolható a romániai magyar befektetések aránya (Erdélyben is a 3 leginkább románoklakta megyékben nincsenek jelen a magyar befektetők) (2000.)

A külföldi multinacionális vállalatokat megelőzve már több magyarországi nagyvállalat is megkezdte a terjeszkedést Romániában, így például a MOL, a TVK, a Zalakerámia, a Caola, a Richter, a Dunapack és a Pannonplast. Egyes esetekben több millió dolláros befektetésről van szó. A MOL Rt.-nél nagyságrenddel kisebb, de önmagában jelentős mennyiségű tőkét fektetett be a Richter Gedeon Rt., amely egy román gyógyszer-kereskedelmi cég, a marosvásárhelyi Armedica részvényeinek 51 százalékát vásárolta fel. A Pannonpack Rt. Pipin-Románia néven Csíkszeredán hozott létre leányvállalatot százszázalékos magyar tulajdonnal. Infrastruktúra-kiépítéshez használatos műanyag csöveket gyártanak.

A romániai magyar befektetőkről elmondható, hogy egyértelműen Erdélyben szeretnének csak befektetni, a többi régió annyira nem érdekli a magyar befektetőket, ezenkívül a magyar cégeknek az első számú szempont Erdélyben a magyar határ közelsége, második fontos szempont, hogy többségében magyaroklakta területen fektessenek be, fontos szempont számukra még az infrastruktúra fejlettsége.

Az összkülföldi működőtőke Erdélyben - Észak-Erdély gazdaságilag is a magyarokra vár

Az utóbbi években folyamatosan növekedett az erdélyi külföldi működőtőke (Foreign Direct Investment – FDI)-állomány értéke – hívja fel a figyelmet az Erdélystat elemzése.

A külföldi működőtőke (Foreign Direct Investment – FDI) állomány mértéke Erdélyben (forrás: Erdélystat)

2018-ban Romániában az FDI legnagyobb része Hollandiából származott (19,4 milliárd euró), ami a romániai külföldi működő tőke állományának 23,9%-át teszi ki. A második helyen Németország áll, 2018-ban 10,3 milliárd euró származott innen, ami 12,7%-át képezi az FDI-állománynak. A harmadik a sorban Ausztria 9,9 milliárd euróval (12,2%). Magyarország Románia egészét nézve nincsen dobogós helyen (de minket a Regát úgysem érdekel, csak Erdély), de a külföldi működőtőkével könnyen tárgyalhatunk úgy, hogy abból jól jöjjünk ki...

A külföldi működőtőke leginkább az iparban, azon belül is a feldolgozóiparban hasznosul. További fontos szektorok, ahol jelentős értékű külföldi tőke hasznosult az elmúlt 12 évben: a kereskedelem, az építőipar és a pénzügyi, biztosítási szolgáltatások.

Erdély régiói közül Bánság és Dél-Erdély rendelkezik a legnagyobb FDI-állománnyal. Bánságon belül Temes és Arad megyében kiemelkedően magas az FDI-állomány. Az Erdélystat elemzéséből kiderül, hogy ez Temes megyében például olyan nemzetközi szinten is jelentős vállalatoknak köszönhető, mint a német érdekeltségű Hella (autóvilágítás) és Continental (autóabroncsok), valamint az észak-amerikai érdekeltségű Aptiv Technology (autóalkatrészek) és TRW (fékrendszerek) vállalatok. Arad megyében szintén több autóiparhoz köthető vállalat van jelen: az amerikai érdekeltségű Takata Romania SRL (légzsákok), a német tulajdonú Webasto (autóhűtési és -fűtési rendszerek), illetve a japán Yazaki autóalkatrész-gyártó. A dél-erdélyi régióban Brassó megye rendelkezik jelentős vonzerővel az FDI-t illetően. Brassó megye legnagyobb vállalata a svéd tulajdonú Autoliv, amely biztonsági öveket, légzsákokat és kormánykereket gyárt. Fehér megyében szintén magas az FDI értéke, hiszen itt tevékenykedik Erdély legnagyobb vállalata, a Mercedes-Benz tulajdonában álló Star Assembly (automataváltók).

Közép-Erdély megyéi, Kolozs és Maros megye szintén jelentős FDI-állománnyal rendelkeznek, hiszen számos külföldi érdekeltségű nagyvállalat van jelen, mint például a Bosch. Erdély megyéit megvizsgálva Temes megye kiemelkedően magas FDI/lakos mutatóval rendelkezik, itt egy lakosra 6214 euró FDI jut (Az országos átlag 4092 euró/lakos). Az ellenpólust Hargita megye képviseli, itt csupán 365 euró FDI jut egy rezidens lakosra. A Székelyföld, az észak-erdélyi, és a partiumi területek parlagon hevernek, várják a magyar befektetőket, és a magyar gazdasági revíziót.

Partium, Észak-Erdély és Székelyföld FDI-állománya nagyon alacsony a másik három erdélyi régióhoz képest. Ezek a területek többnyire csak Magyarország számára fontosak, mind a románok, mind a külföldi befektetők elhanyagolják őket. Felfejlesztésük Magyarországra vár.

Csak Erdély érdekli a befektetőket - és minket is!

Az utóbbi években a romániai külföldi működőtőke-állomány értéke folyamatosan növekedett – hívja fel a figyelmet az Erdélystat elemzése. 2018-ban közel 19 milliárd euró volt Erdély FDI-állománya, míg a havasalföldi és moldvai FDI-állomány csupán 13 milliárd euró volt, ami tovább rontja a Regát helyzetét, hogy ebből szinte csak a fővárosba áramlott a külföldi tőke.

De Bukarest is mintha évek óta minden tőle telhetőt elkövetne, hogy eltávolodjon Erdélytől, egyszerűen kerüli az infrastrukturális fejlesztéseket, folyamatosan halogatja a főváros és az erdélyi városok közötti autópályák kiépítését. Nekünk magyaroknak ez csak kedvez. Eközben Magyarország sorra adja át az Erdélybe vezető korszerű autópályákat, és tervezi egy Budapest-Kolozsvár szupervasút megépítését is.

Lesz még Erdély újra magyar föld!

A magyarok meg is látták a lehetőséget - napjainkban is egyre nagyobb a magyar gazdasági térnyerés Erdélyben

Mészáros Lőrincnek köszönhetően magyar kézbe került egy nagyobb földterület Erdélyben

A magyar vállalkozó is terjeszkedik a régióban, nemrég ugyanis tulajdonosa lett 1290 hektárnyi földnek Erdélyben. A Mészáros-csoport korábban holdingba szervezte agrárérdekeltségeit, a mintegy 40 céget  a tavaly februárban alapított Talentis Agro Zrt. fogja össze. A határon túli vállalkozás megszerzésével egy erdélyi földbirtok is bekerült a portfóliójába. Márpedig a Talentis Agrónak tartós részesedése nemcsak az olyan ismert Mészáros-cégekben van, mint a Búzakalász 66′ Kft. vagy a Vivienvíz Kft., hanem a Farmland Development Srl-ben is. A mérlegbeszámolójához fűzött kiegészítésből tudható, hogy 100 százalékos tulajdonos a Bihar megyei Margittán (Marghita) bejegyzett társaságban. A Talentis Agro 8,35 millió euróért, durván 2,7 milliárd forintért megvette a 24,6 millió lej (körülbelül 5,2 millió euró) jegyzett tőkéjű Farmland Development Srl-t.

Haász Tibor, Tőzmiske polgármesterétől tudta meg a 24.hu hogy, a környéken a hollandok által felvásárolt szántóföldek mind Mészáros Lőrincnél landoltak. "A Farmland neve ismerős errefelé, keményen nyomultak" – tette még hozzá. A hollandoktól megvásárolt földterülettel így magyar kézbe került Erdély földjének egy szelete.

Lehetőség a magyaroknak: Romániában külföldi kézben van a termőföld 40 százaléka

Nem csak a magyarok igen szorgosak a román földterületek felvásárlásában, a holland befektetőkről is elmondható, hogy földvásárlás tekintetében igen aktívak, emellett az olaszok, németek, osztrákok is az élmezőnyhöz tartoznak.

Romániában 2014. január 1-jével liberalizálták a szántóföldek kereskedelmét. Az EU-tagállamok, az Európai Gazdasági Térség és Svájc állampolgárai, cégei szabadon vásárolhatnak termőföldet, erdőt. Egyetlen feltétel, hogy az eladó a helyi polgármesteri hivatalnál 30 napig hirdesse értékesítési szándékát, megjelölve pontosan a területet, mert a román állampolgároknak, az értékesítendő föld társtulajdonosának, a szomszédos termőföld tulajdonosának és az államnak elővásárlási joga van. Mennyiségi megkötés nincs. Más országok állampolgárainak a legegyszerűbb, ha céget alapítanak, és a vállalkozáson keresztül vásárolnak. A becslések szerint Románia 13,3 millió hektárnyi termőföldjéből 5,5 millió külföldiek tulajdonában van. Az összesen 13,8 millió hektárnyi erdőnek mintegy 48 százaléka van állami, 200-250 ezer hektár lehet külföldi kézben.

Mivel a hollandok földvásárlók a magyarral szemben nem szúrnak szemet, így a többi külföldi tulajdonostól könnyebb a magyaroknak földet vásárolni, mint románoktól.

Gazdag magyarok Erdélyben

Érdekesség, hogy a leggazdagabb romániaiak listáján 10 magyar is szerepel. A leggazdagabb romániai magyar továbbra is Teszári Zoltán, akinek 640-660 millió lej, átszámolva 44 milliárd forint körüli a vagyona. Érdekesség, hogy ez az összesített listán a 6. helyhez elegendő. Teszári érdekeltségei közül a legismertebb a Digi, ami mára Európa egyik legmeghatározóbb telekommunikációs vállalatává nőtte ki magát. Az erdélyi magyar milliárdosok kulcsszerepet játszhatnak Erdély gazdaságának magyar kézbe kerülésében.

A hokiban már megtörtént a revízió, de a többi erdélyi sport területén is egyre erősebb a magyar térnyerés

2013 óta összesen mintegy 22,5 milliárd forintot (70 millió euró) utalt ki a magyar kormány határon túli fociakadémiák számára, ennek köszönhetően gombamód szaporodnak a focipályák és stadionok Erdélyben. A Székelyföldi Labdarúgó Akadémia volt a magyar kormány határon túli fociakadémia-hálózatának első nagy beruházása. A Székelyföldi Labdarúgó Akadémia valójában egy több székelyföldi várost felölelő hálózat: Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Baróton és Gyergyószentmiklóson is lesznek alközpontjai. Az akadémia csapata 3,7 milliárd forint, az első ligában játszó Sepsi OSK pedig 2 milliárd forint támogatást kapott a Magyar Labdarúgó Szövetségtől, illetve a Bethlen Gábor Alaptól. A Sepsi OSK szponzorai között olyan magyarországi cégek is megtalálhatóak, mint az OTP, a MOL vagy akár a Gyermelyi.

A Sepsi OSK sportegyesület többségében magyar kézben van, részvényein 51 százalékát a Hodut Rom SRL, a magyarországi Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. romániai leányvállalata birtokolja. A Hódút Kft. útépítő vállalat tulajdonosa Varga Károly, aki a felcsúti fociakadémia elnöke. A Sepsi OSK új stadionja a Sepsi Aréna melletti telkeken fog felépülni, a 98 ezer négyzetméter összfelületű telek a Hodut Rom SRL, magyarországi befektető tulajdona.  

A magyar kormány által támogatott focicsapat, a Sepsi OSK néhány év alatt bekerült az első ligába. Szondy Zoltán, a Futball Klub Csíkszereda igazgatója/elnöke kiemelte: „Nálunk az a fontos, hogy az edzés nyelve magyar legyen, ugyanis mi magyar klubként határozzuk meg magunkat". A Székelyföldi Labdarúgó Akadémia keretein belül jelenleg 4-4500 gyermek focizik. 

Az erdélyi futball fejlesztésének egyik célja, hogy a kedvezményes honosításnak köszönhetően a kiemelten tehetséges gyermekek akadálytalanul szerepelhessenek majd Magyarország korosztályos válogatottjában. Hála Istennek ennek köszönhetően Székelyföldön tömegesen veszik fel a magyar állampolgárságot az emberek. Ezzel megvalósulni látszik a magyar kormány azon célja, hogy a határon túli, elrabolt magyar területek, így Székelyföld is bevonásra kerüljenek a magyarországi futball vérkeringésébe.

Kárpát-medencei Akadémiai Rendszernek köszönhetően egyfajta utánpótlás-képzés jött létre a Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában található egyesületek révén.

A jégkorongot már évek óta együtt játsszák a csonka honi és az erdélyi magyarok: 2008-ban szponzori együttműködést alakított ki a MOL-csoport a magyar és a romániai jégkorong-szövetségekkel, ennek az együttműködésnek az eredményeképpen a két ország első osztályú csapatai MOL Liga néven közös bajnokságban szerepelnek, melynek keretén belül bonyolítják le a nemzeti bajnokságok alapszakaszát is. 2017-ben a bajnokság új szponzora az Erste Bank lett, a neve pedig Erste Ligára változott. A Székely-Magyar Hokigálát is évek óta megrendezik, melyben Székelyföld hoki-válogatottja játszik barátságos mérkőzés Magyarország válogatottjával. 2018-ban egyik mérkőzésen mondta Böjte Csaba: „Akárki is győz, a magyarok nyernek”.

Egyre több román is belátja: Erdély el fog szakadni Romániától!

Ilie Șerbănescu, román közgazdász elemző, és volt reformügyi miniszter gazdasági szempontok alapján vette górcső alá az erdélyi régió helyzetét, és arra jutott, hogy Erdély számára Bukarest a leggyengébb gazdasági hatalmi pólus a térségben. Budapest és Bécs sokkal erősebbek, és sokkal közelebb vannak. Az elemző szerint a többi román régió nem érdekli a befektetőket, csak Erdélyre kíváncsi mindenki. Míg Bukarest nem volt hajlandó arra, hogy korszerű infrastruktúrát építsen ki, addig Erdély Magyarországhoz és Ausztriához közeledett, az autópályák abból az irányból megérkeztek Románia határaihoz, és Erdélyből is elindultak nyugat felé. Bukarest egyre elszigeteltebb - jelenti ki. A külföldi befektetések, leragadnak Erdélyben, a többnyire német befektetések szintén a Kárpátok ívénél állnak meg. Temesvárt, Kolozsvárt hetente néhány repülőjárat köti össze Bukaresttel, de több tíz járat kapcsolja Budapesthez, Bécshez, Frankfurthoz. És a politikum végül követi majd a gazdaságot. Erdély Bukarestről való leválása valószínűleg már csak idő kérdése – mutat rá a Jurnalul.ro portálon közölt cikkében.

Ilie Șerbănescu, román közgazdász és volt reformminiszter

Románia rövid időn belül el fogja veszíteni Erdélyt és ez ellen szinte semmit se tehet - írja a Jurnalul. Erdély Romániáról leválása lényegében a nemzetközi kontextustól és a nagyhatalmak közötti – már javában zajló – tárgyalásoktól függ. „Ahogy az már bebizonyosodott, Románia egyszerű nézője ennek. Mindennek! Erdély leválásánál sem lesz másképp! Bukarest átengedte a külföldieknek a természeti forrásokat, az ipart, a pénzügyeket, a bankokat, az erdőket, a földeket. Mennyiben lesz majd más átengedni némi területet is? Nyilvánvalóan névleg, mert ténylegesen már rég átadták a gazdasági ellenőrzést. Bukarest el fogja veszíteni Erdélyt! Semmit sem tett a megőrzéséért. Az az igazi baj, hogy nem harcban, az ellenség felsőbbrendűsége miatt fogja elveszíteni, hanem csendben, a Facebookon” – zárja cikkét az elemző.

A román elemző a “Jelenlegi gyarmatosítás és gyarmata, Románia” című könyvében is felveti az ország esetleges feldarabolásának a gondolatát. “Mindebből egyenesen következik, hogy Románia egy kollektív gyarmatosítás terméke, melyet az EU által meghonosított központ-periféria rendszer vezetett be a történelembe. Az EU-s gyarmatosítók mindegyikének – akik amúgy több évszázados gyakorlattal rendelkeznek a gyarmatosításban – van egy darabocskája a Románia nevű "országból". Mivel Románia gazdaságilag teljesen ki van szolgáltatva idegen hatalmaknak, ezért az országot előbb vagy utóbb fel fogják darabolni az őt gyarmatosítók, akik nem az oroszok, hiszen Oroszországnak semmi sem kell Romániából, mert az értékes dolgokat onnan a nyugatiak már rég elvitték. A közgazdász szerint Erdély megszállása a magyarok és a németek közös érdeke - ebből mi is arra következtethetünk, hogy egy esetleges "III. bécsi döntés" esetén a németek ismét támogatnák Magyarország területi igényeit.

Ilie Șerbănescu a könyvben kifejti, hogy Romániának száz év alatt sem sikerült felépítenie egy önálló gazdaságot. Romániának az utóbbi 15 évben – bármiféle katonai megszállás nélkül – sikerült gyakorlatilag gazdaság nélkül maradnia. Romániában a stratégiai ágazatok, mint a bankszektor, az energetika, a telekommunikáció és a mezőgazdaság, mind-mind külföldi tulajdonban vannak. A gazdaság a pénz nyelvén beszél, ezért nekünk magyaroknak megfelelő ajánlattétel esetén lehetőségünk van, ha nem is a teljes romániai, de az erdélyi bank-, energetikai szektorok, valamint a mezőgazdaság, és a földterületek felvásárolására.

A politikum végül mindig követi a gazdaságot, így Erdély Bukarestről való „leválása” valószínűleg már csak idő kérdése - vonja le a következtetést a szerző. Tehát ha először sikerül leválasztanunk Erdély gazdaságát Romániáról, és a területet sikerül becsatolni Magyarország (és rajtunk keresztül Nyugat-Európa) vérkeringésébe, akkor - a nyugat-európai befektetőknek is köszönhetően - Erdély politikai leválása már csak idő kérdése.

1940. augusztus 30-án, 80 évvel ezelőtt már sikerült visszaszereznünk Észak-Erdélyt.

1938-ban az első bécsi döntésnek köszönhetően visszatért Magyarországhoz a Felvidék 11 ezer négyzetkilométeres, 80 százalékban magyarok lakta déli sávja. Két évvel később pedig a második bécsi döntésnek köszönhetően hazatért a Partium és Erdély északi része, valamint a Székelyföld, 43.492 négyzetkilométer területtel, és összesen 2,46 millió lakossal, ebből 1,344 millió (54,6 százalék) volt magyar, 1,068 millió román (43,5 százalék) és 47 300 fő (1,9 százalék) német.

A magyarok aránya 11,1 %-al meghaladta a románokét.

Mihail Manoilescu, román külügyminiszter a tárgyalásokon eszméletét vesztette, amikor meglátta az új határokat. 

A bécsi döntések Olaszország, Németország és Ausztria döntőbíráskodásával jöttek létre, azokat a korban Nagy-Britannia és Franciaország is elismerte, valamint Oroszország is hallgatólagosan tudomásul vette.

Észak-Erdély magyar és magyarnak is kell lennie. Dél-Erdély (a magyaroklakta Partium nélkül) viszont a hazatérést követően kaphat autonámiát, hivatalos magyar, román és német nyelvvel.

Levonhatjuk a következtetést: 70-80 évvel ezelőtt, még az 1940-es években is (!!!) Erdély északi felében a magyarok voltak többségben. Az azóta eltelt 2-3 generációnyi idő alatt sikerült a románoknak egyes területeken agresszív betelepítésekkel, és erőszakos asszimilációval (főleg a szórványban élő magyarok körében) megfordítaniuk az etnikai arányokat. Nekünk magyaroknak valószínűleg 40-50 év is elég lenne, hogy javunkra fordítsuk az arányokat (Erről előző cikkünkben írtunk).

Egyszer már sikerült, most is sikerülni fog! 

Budapest, 2021.03.20., Magyarok az Igazságért - MI