Kell-e nekünk az autonómia? Vegyük sorra a határon túli magyar területek lehetőségeit!

Ez egy revíziós blogoldal - írásaink fókuszában többnyire a revíziós lehetőségek állnak . Viszont az oldalunk emellett a reálpolitikában és nem a vágyalapú fantáziálgatásban hisz, mivel utóbbit teljesen fölöslegesnek tartjuk. Mindig addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér!

Egyelőre autonómia... jobb híján.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke 2017-ben azt mondta Tusványoson: "Az autonómiát támogatom. Pont. Jobb híján. Pont". Sajnos egyet kell értsünk vele. Amíg a történelem nem kínál reális revíziós lehetőséget számunkra, addig az autonómiákat kell támogatnunk, és kiépítenünk. Ma csak az Európai Unió és a nemzetközi jog biztosította lehetőségeinkkel tudunk élni. Olyan lehetőségekkel, mint a már sikeres Minority Safepack, vagy a jelenleg is folyamatban lévő, Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiók kialakításáról szóló aláírásgyűjtése, amelyeket minden magyarnak kötelesség támogatnia. 

A Székelyföldi Magyar Autonómia 3 megye (Kovászna, Hargita, és Maros) területét foglalná magába

Tudjuk, és megértjük, hogy sokaknak ez kevésnek tűnhet, de jelenleg sajnos ezek a "fegyverek" vannak a kezünkben, és súlyos bűn lenne nem élnünk legalább ezekkel! Mivel az ilyen békés és demokratikus eszközökkel is 1-1 lépéssel közelebb kerülhetünk a határon túli magyarok békésebb és nyugodtabb életkörülményeihez, illetve a valódi célunkhoz is. Hiszen a magyarok számára a végső cél nem lehet más, mint a (legalább részleges) területi revízió.

2021 - a nemzeti újrakezdés éve, és az autonómiatörekvések felerősödésének éve

Még 2020-ban döntött úgy a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és a Magyar Diaszpóra Tanács (MDT) az éves plenáris ülésén, hogy 2021. a nemzeti újrakezdés éve lesz. 

Semjén Zsolt a tavalyi ülésen ismertette a kormány nemzetpolitikai addigi eredményeit: az elmúlt tíz évben több mint tízszeresére nőttek a nemzetpolitikai támogatások, a külhoni magyarság hagyományos identitásvédelme mellett kitért az oktatási-nevelési támogatásokra, a gazdaságfejlesztési programra és a határon túli etnikai magyar pártok támogatására. A miniszterelnök-helyettes kiemelte, hogy a Szülőföldön magyarul! program keretében tavaly 224 ezer óvodáshoz és iskoláshoz jutottak el. Ez azért kulcsfontosságú, mert ezáltal intézményes kapcsolat jön létre a külhoni magyar családok és a magyar állam között. A miniszterelnök-helyettes értékelése szerint a program nagyszerűen működik.  

Beszámolt arról is, hogy mintegy ezer óvodát, bölcsődét újítottak fel, illetve építettek a Kárpát-medencében, emellett a magyar állam felsőoktatási hálózatot is fenntart, egyre jobb minőségben és egyre vonzóbb módon. A nemzetpolitika nagy eredményeként jelölte meg Semjén Zsolt a gazdaságpolitikai fejlesztéseket, amelyek a külhoni magyarságnak, az anyaországnak, az ottani többségi nemzetnek és gazdaságának egyaránt előnyösek.

Semjén kiemelte a határon túli etnikai alapú magyar pártok és szervezetek támogatását a "józan ész, a hatályos törvények és az európai szabályok szerint". Ez az intézményes biztosítéka annak, hogy a magyarság jogait tiszteletben tartsák - mondta, hozzátéve, Magyarország mindig is támogatta az autonómiát, amelynek megadása nem kegy az utódállamoktól. Úgy fogalmazott: "Ami másnak jár, az a magyarságnak is jár."

A Dél-Felvidéki Magyar Autonómia lehetséges határvonalai

A MÁÉRT, a Nemzeti Összetartozás Bizottságával, a Rákóczi Szövetséggel, az RMDSZ-szel, a Magyar Polgári Párttal, az Erdélyi Magyar Néppárttal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, és a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségével összefogva már korábban támogatásáról biztosította a Kárpát-medencei magyar közösség autonómiatörekvését, és kijelentette, hogy képviselik a külhoni magyarság önrendelkezésének ügyét a kétoldalú kapcsolatokban, az Európai Unió testületeiben és minden más nemzetközi fórumon. A MÁÉRT 2019-ben leszögezte, hogy a magyar kormánynak keményebben kell küzdenie az autonómiáért.

A Délvidék, és Kárpátalja esetében erős fegyver van a magyar kormány kezében

Szerbia és Ukrajna az Európai Unióba igyekszik. Mindkét állam évek óta tárgyal az Unióval a csatlakozásról. Ez olyan vissza nem térő lehetőséget teremt a magyar kormány számára, melyet bűn lenne nem kihasználni. Ugyanis egy tagállam uniós csatlakozásához az összes uniós ország támogatása szükséges, és Magyarország egyedüli vétója is elég ahhoz, hogy egy ország soha ne tudjon csatlakozni a közösséghez. 

Ez olyan fegyvert ad hazánk kezébe, amit súlyos vétek lenne nem kihasználni. Magyarország az uniós csatlakozásáért cserébe kérheti Szerbiától a vajdasági magyar autonómia, illetve Ukrajnától a kárpátaljai magyar autonómia kialakítását.

A Bácskai Magyar Autonómia lehetséges területe (esetleg a horvátországi Drávaszöggel még kiegészülhetne)

Székelyföldön volt már magyar autonómia a román jogrendben - ezt kell visszaállíttatni!

1952. szeptember 21-én létrehozták a Székelyföld nagyobbik részét magába foglaló Magyar Autonóm Tartományt Marosvásárhely székhellyel, ahol a magyarság száma meghaladta a 564 000-et (76,9%). A 13 500 km²-es területen létrejött autonóm tartományban a székelyföldi magyarok jogai jobban érvényesülhettek, mint Erdély egyéb területein élő magyaroké, de a MAT területén kívüli erdélyi területeken gőzerővel folyt az asszimiláció. 

Székelyföldön volt már magyar autonómia, 17 évig működött is, 1952 és 1968 között, de Ceaușescu bedarálta... (erről részletesen itt írtunk)

A hivatalos nyelv a román és a magyar volt. A tartomány területe 13 550 km², településszerkezetét tekintve 12 város (közte egy tartományi, 11 rajoni jogú), 226 község és 659 falu alkotta magába foglalva a Székelyföld nagy részét. Lakossága 731 387 fő volt, melyből 565 510 fő (77,3%) magyar, arányuk a tíz rajonból nyolcban erős magyar többséget mutatott ki, kettőben pedig román többséget. Az 1956-os népszámlálás szerint a lakosság 77,3%-a volt magyar, 20,1% román, 1,5% roma, 0,4% német és 0,4% zsidó.

Az 1948. január 25-én tartott népszámlálás adatai szerint a négy székely megyének (Maros, Udvarhely, Csík és Háromszék) összesen 740 381 lakosa volt. Udvarhelyen 97,3%, Háromszéken 87,7%, Csíkban pedig 86,9%-os volt a magyar anyanyelvűek aránya.

A tartományban a közigazgatás magyar nyelvű volt (sőt a gyakorlatban a román nyelvűség egyértelműen háttérbe szorult), magyarok voltak a végrehajtók és a helyi vezetők (Kovács István személyében még a Securitate tartományi vezetője is magyar volt). A helyi vezetők 80 százaléka magyar volt, a magyar nyelv a gyakorlatban elsőbbséget élvezett a románnal szemben, ekkor jött létre magyar nyelvű színház és sok más kulturális intézmény is.

A magyar autonómiát 1968. február 16-án Nicolae Ceausescu szüntette meg az új megyerendszer kialakításával.

A külhoni magyaroknak jár az autonómia, az állampolgárság és ezzel együtt a választójog is!

Isten segedelmével 2010 után már több mint 1,1 millió nemzettársunk vált honfitárssá és polgártárssá az egyszerűsített honosításon keresztül, illetve a parlamenti választáson szavazás módja egyszerűbb lett számukra. A cél, hogy minden határon túli magyar magyar állampolgár is lehessen egyben!

A magyar állampolgárság alanyi jogon jár mind a 15 millió magyarnak!

A Székely Nemzeti Tanács által indított nemzeti régiók kialakításáról szóló aláírásgyűjtést az összes magyarországi parlamenti párt támogatta, az aláírásgyűjtésnek is köszönhetően az autonómia kérdésében megvalósult az össztársadalmi egyetértés. 

Ma már nincs vita a magyarországi pártok és a külhoni magyar szervezetek között, hogy a külhoni magyaroknak jár az állampolgárság és ezzel együtt a választójog is. Abban mindenki egyetért, hogy a tömbmagyarságot területi autonómia, a szórvány magyarságot pedig kulturális autonómia illeti meg. Ezekben a kérdésekben nemcsak politikai, hanem társadalmi konszenzus is van.

Autonómiát a határon túli magyaroknak!

Budapest, 2021.04.20., Magyarok az Igazságért - MI

Magyarország a Délvidékért cserébe a Boszniai Szerb Köztársasággal kárpótolná Szerbiát?

Bosznia csendben szétesik, és ez a legjobb, ami történhet vele!

Bosznia-Hercegovina egy mesterségesen létrehozott, és lélegeztetőgépen életben tartott állam. A 3 és félmilliós ország egyszerre többnemzetiségű és többvallású is, az 1995-ös daytoni egyezmény két részre osztotta a régiót, a Bosnyák-Horvát Föderációra, amely az állam területének az 51%-át teszi ki, illetve a fennmaradó részen a Boszniai Szerb Köztársaságra. 

Orbán Viktor legendásan jó kapcsolatot ápol Aleksandar Vučić, szerb köztársasági elnökkel. Lehet határkérdésekben is sikerült megegyezniük?

A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön kormánya, parlamentje és alkotmánya is van, és képviseltetik magukat a két országrészt összekötő, szövetségi szintű hatalmi intézményekben. A megállapodás a három államalkotó népcsoportnak, a szerbnek, a horvátnak és a bosnyáknak ugyanolyan jogokat adott. Az állam azonban közel sem fenntartható, lényegében a lakosság 43,3 %-a tartósan külföldön tartózkodik (ez főként a fiatalokat érinti), valamint az elvándorlás is folyamatos, az ország lakossága 1990-hez képest az ország lakosságának negyedével - közel 1 millió fővel - csökkent. 

Jakub Marian ENSZ statisztikákon alapuló térképe (Forrás: https://szamokadatok.hu/)

A külső nyomásra létrejött Bosznia-Hercegovina alapproblémája, hogy a Boszniai Szerb Köztársaságban élő szerbek nem szeretnének Bosznia-Hercegovinában élni, a többségük Szerbiához szeretne csatlakozni,  azonban a daytoni szerződés kimondja, hogy Bosznia-Hercegovinában egyetlen döntést sem lehet meghozni addig, amíg a három államalkotó nemzet között nincsen egyetértés, ez pedig blokkolja a szerbek Szerbiához való csatlakozását.

Ha nem történik semmi változás, az ország akkor is szép lassan kiürül, és önmagától is szétesik...

A magyar miniszterelnök már 2018-ban elég sokat foglalkozott Bosznia-Hercegovinával...

Orbán Viktor magyar miniszterelnök dolgozószobájában viszonylag gyakran van kint a falon Bosznia-Hercegovina etnikai térképe - adta hírül 2018-ban a bosnyák Oslobođenje napilapra hivatkozva az Azonnali.hu. De vajon miért nézegeti a magyar miniszterelnök ilyen sokat Bosznia térképét? - teszi fel a kérdést a lap.

Egy tárgyalás Orbán Viktor dolgozószobájában (a képet egy olasz párt, a Fratelli d'Italia elnöke, Giorgia Meloni posztolta a Twitterre 2018-ban). Lehet az olaszok is részt vesznek a tervek kidolgozásában?

A válaszra lehet 3 évet kellett várni... ugyanis a napokban ismét előkerült Orbán Viktor neve Bosznia-Hercegovina kapcsán. A volt jugoszláv államok sajtója tele van a hírrel miszerint a magyar miniszterelnök és a szerb köztársasági elnök átrajzolnák a Balkán térképét. A kiszivárgott információk szerint Bosznia-Hercegovina is felosztásra kerülhet. És hogy Magyarországnak miért lehet érdeke ebben részt venni? Leginkább a Vajdaság miatt...

2018. márciusában Orbán Viktor személyesen is reklámozta Douglas Murray Európa furcsa halála című, magyarul is megjelent könyvét - a háttérben Bosznia-Hercegovina etnikai térképével.

Bízzunk benne, ha sor kerül a Balkán térképének átrajzolására, akkor Magyarország is benyújtja igényét az elrabolt délvidéki területeire, és legalább a magyarlakta területeket visszakéri!

Budapest, 2021.04.19., Magyarok az Igazságért - MI

Orbán Viktor fogja visszaszerezni a Délvidéket? - A jelek szerint lehetséges...

A dél-szláv sajtó a napokban tele van azzal, hogy a szerb köztársasági elnök, és a magyar miniszterelnök a Balkán térképének átrajzolására készülnek. Mi, a részünkről csak támogatni tudjuk az ötletet! 

Vajon a délvidéki revízió fogja megindítani a dominóhatást?

A kiszivárgott információk szerint Koszovó északi, szerb többségű területei a német többségű, Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolhoz hasonló, rendkívül széles körű autonómiát kapnának, ennek fejében pedig Szerbia nem ellenezné az albán többségű Koszovó egyesülését Albániával. Észak-Macedónia és Montenegró albán többségű részei is az újonnan létrejövő Nagy-Albániát gyarapítanák.

Szerbia emellett vagy megkapná a szerb többségű boszniai Szerb Köztársaságot, vagy Észak-Koszovóhoz hasonlóan a boszniai szerbek entitása is Dél-Tirol-típusú autonómiában részesülne, csakúgy, mint a horvát többségű Nyugat-Hercegovina. Bosznia-Hercegovina ezen része vagy az anyaország Horvátországhoz csatlakozna, vagy Bosznia-Hercegovinán belül – a délszláv háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodásban rögzítettek helyett – a bosnyák–horvát föderáció megszüntetésével a horvátok is önálló entitáshoz jutnának.

Nekünk magyaroknak is ki kell vennünk a részünket a határkorrekciókban - Itt az ideje a Délvidék, vagy legalább a magyarlakta részek visszaszerzésének!

Alá kell húznunk: Magyarországnak csak akkor érdeke a Balkán térképének újrarajzolásában részt venni, ha abból hazánknak haszna is származik. Ez a haszon pedig csakis a (legalább etnikai alapú) revízió lehet!

Ha már a határok újratárgyalása zajlik, akkor itt az ideje, hogy mi is benyújtsuk igényeinket, és visszakérjük elrabolt, idegen megszállás alá került földjeinket. Ha nem is a teljes Délvidéket, de legalább a többségében magyarlakta területeket vissza kell kérnünk!

Orbán Viktor még 2019-ben töltötte még fel ezt a képet a facebookra a Fidesz elnökségi üléséről, ami akkor nagy port kavart a horvát sajtóban...

A magyar kormánynak kötelessége a délvidéki magyarság érdekében kihasználni ezt a revíziós lehetőséget, és kérni a Vajdaság legalább magyarlakta részeinek hazatérését, illetve Horvátországtól Eszéket és környékét. Most békés úton visszaszerezhetjük ezeket a területeinket.

2019 tavaszán Lázár János egy Nagy-Magyarország térképet vitt Orbán Viktorhoz, amelyen egy déli (már egyes délvidéki városokat is tartalmazó) vasútvonal tervét mutatta be - lehet ez már előkészítés része volt?

Lázár János még 2019 tavaszán egy Nagy-Magyarország térképet vitt Orbán Viktorhoz a Karmelita Kolostorba, ezen mutatta be a déli vasútfejlesztések tervét. Az 500 kilométernyi vasútfejlesztés szembetűnő érdekessége, hogy a vasútvonal olyan városok összeköttetését is biztosítaná, melyek egy része - bár 1000 esztendeig igen, de - jelenleg nem Magyarországhoz tartoznak. 

Lázár János facebook videója az eseményről

A vasútvonal megépítésével a Vajdaság és a Partium egy része is integrálásra kerülne a magyar közlekedésbe. A tervezett útvonal: Pécs, Szabadka, Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Nagyszalonta, Nagyvárad, Debrecen. Lehet a felsorolt városok hamarosan ismét Magyarországhoz fognak tartozni?

A tervezett útvonal (saját szerkesztésű kép)

A térképek már az Európa Tanács előtt vannak...

Orbán Viktor legendásan jó kapcsolatot ápol a szerb köztársasági elnökkel és a szlovén miniszterelnökkel is (lehet határkérdésekben is sikerült végre megegyezniük?)

A dél-szláv sajtó értesülései szerint a térkép-tervezetek a szlovén miniszterelnök, Janez Janša irodájában készültek, Aleksandar Vučić, szerb köztársasági elnök, és Orbán Viktor kezdeményezésére. A határmódosítások-tervezetét a szlovén miniszterelnök már át is adta az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek. Kíváncsian várjuk a pontos részleteket!

Nagy lehetőség van most Magyarország kezében: ügyes diplomáciával, békés úton visszaszerezhetjük a Bácskát, a Bánátot és a Szerémséget, vagy legalább ezen területek többségében magyaroklakta részét! Reméljük a magyar kormány élni fog a lehetősséggel!

Budapest, 2021.04.19., Magyarok az Igazságért - MI

Kárpátalja autonómiát csak Magyarországhoz tartozva kaphat!

Az első - magyarok által adott - kárpátaljai ruszin autonómia 

A 19. századig Kárpátalján (akkor még Észak-Kelet Felvidék) a helyi lakosság közel száz százalékát négy közösség adta: a nyugati kereszténységet és kultúrkört követő magyarok; a területet a középkor óta fokozatosan benépesítő, a nyugati és a keleti kereszténység és kultúrkör felé egyaránt forduló ruszinok (rutének); a 16. századtól a Kárpát-medencén kívülről folyamatosan betelepedő izraelita zsidók; valamint a periférikus régió perifériájára szorult romák.

Kárpátalja autonómiát csak a magyaroktól kapott (és reméljük fog is majd kapni!)

Az 1918. november 9-én, Ungváron tartott gyűlésen a ruszin értelmiség képviselői megalapították a Magyarországi Rutének Néptanácsát, amelynek elnöke Szabó Oreszt, titkára pedig Volosin Ágoston lett. Az ülésen elfogadtak egy 4 pontból álló kiáltványt, amelyben hitet tettek az ország területi integritásának védelme, a Magyar Királyság nemzeteinek jogegyenlősége, a görögkatolikus egyház autonómiája, valamint a ruszin nép szellemi és anyagi színvonalának emelése mellett. Az ungvári gyűléshez a következő hetekben a szomszédos vármegyék településeinek tanácsai is csatlakoztak.

1918. november 19-én a tanács emlékiratot küldött Jászi Oszkár nemzetiségi miniszternek, amelyben kérték, hogy Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék élére ruszin származású főispánokat nevezzenek ki, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium állítson fel egy külön rutén ügyosztályt, valamint a Budapesti Tudományegyetemen létesítsenek önálló rutén nyelvi és irodalmi tanszéket. Jászi válaszában a kérések teljesítését elsőrendű államérdeknek nevezte és javaslatában a létrehozandó ügyosztály élére Sztripszky Hiadort, a tanszék vezetőjének pedig Bonkáló Sándort ajánlotta. A ruszinság igényeinek kezelésére külön kormánybiztosi pozíciót hoztak létre, amelynek vezetésére Szabó Oresztet kérték fel. Az ő hatásköre nemcsak a kárpátaljai nagytáj négy vármegyéjére, hanem Zemplén, Sáros, Szepes és Abaúj–Torna megyék ruszin lakta területeire is kiterjedt.

Szabó Oreszt az igények felmérése végett november 29. és december 10. között számos értekezletet tartott a ruszin néptanácsok vezetőivel és a nép értelmiségi elitjével. A tárgyalások következtében elfogadtak egy 14 pontból álló programot, amelyben egy széles jogkörrel bíró területi autonómia igénye fogalmazódott meg, saját nemzetgyűléssel, a magyar parlamentben való arányos képviselettel és egy szociális intézkedéseket tartalmazó csomaggal.

Kárpátalja-régió történelmi területe és területe napjainkban 

1918 decemberében a Jászi Oszkár nemzetiségi minisztériuma létrehozta az ország egyetlen nemzetiségi területét Kárpátalján a ruszinoknak, az Országos Törvénytárban 1918. december 25-én megjelenő X. néptörvény „A Magyarországon élő ruszin (ruthén) nemzet autonómiájáról” címet viselte, kihirdette Ruszka Krajna autonóm terület létrejöttét. 

A tartomány legfőbb kormányzati szerve a budapesti székhelyű Ruszka Krajnai Minisztérium lett, amelynek élére Szabó Orersztet nevezték ki, míg a terület közvetlen irányításáért a Munkácson létrehozott Kormányzóság volt felelős, Stefán Ágoston vezetésével. Az autonóm tartomány Máramaros, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék ruszin lakta részeiből állt, míg a Kelet-Felvidék ruszintöbbségű területeinek kérdését a bizonytalan helyzetre való tekintettel függőben hagyták.

A magyarok megadták, a csehek elvették...

A Vix-jegyzék révén Csehszlovákia elfoglalhatta Ruszka Krajna keleti sávját az Ung folyó vonaláig, amellyel Ungvár városát az ellenőrzésük alá vonták, míg a román hadsereg Máramaros vármegye délkeleti részén Nagybocskó vidékét szállhatta meg.

Szürkével a ténylegesen többségében szlovákok által lakott terület (1918-1920.)

Edvard Beneš 1919 elején figyelt fel a területre, bár február 5-én még bevallotta, hogy a ruszinok lakta területekre vonatkozó igényeik már gyenge lábakon állnak, de „igazságtalanság lenne őket a magyarok kénye-kedvére hagyni, s habár a csehszlovák igények között nem szerepel, ő mégis vállalta, hogy ügyüket a Konferencia elé tárja.”. Két nappal később Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közös emlékiratot intézett a békekonferenciához, amelyben meghatározták a területi követeléseiket, és tiltakoztak a magyarok által felvetett népszavazási kérelem ellen. 

A román hadsereg április 20-án indított offenzívájával elfoglalta a Kőrösmező–Rahó–Nagybocskó–Técső–Huszt–Királyháza–Nagyszöllős–Beregszász vonaltól délre eső területet. A csehszlovák haderő pedig április 29-én bevonult Munkácsra, ezzel pontot téve Ruszka Krajna rövid történetének a végére. Kárpátalja hivatalosan már az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződéssel Csehszlovákia részévé vált. A terület új közigazgatási neve Podkarpatská Rus lett, amelynek a békeszerződés értelmében az impériumváltás után is hasonlóan széles jogkörű autonómiával kellett volna rendelkeznie, mint a magyar uralom alatt, Prága akarata azonban felülírta a lefektetett szabályokat.

A csehszlovák uralom ideje alatt Kárpátalja lakossága - a többnyire Cseh- és Morvaországból érkezett hivatalnokokat, iskolaigazgatókat, fináncokat és katonatiszteket leszámítva - nemzetiségi hovatartozásától függetlenül másodrendű állampolgárnak érezte magát. Az "első respublika" vezetői, Masaryk, Benes és társaik beolvasztó politikája nyomán megváltozott helyzetüket máig szemléletesen illusztrálja Ungvár akkori hivatali része és villasora: a korabeli cseh városnegyedek csaknem pontos utánzata.

Kárpátalja 1939-es hazatérését követően a magyarok ismét autonómiát szerettek volna adni a ruszinoknak

A magyar kormány 1939. március 10-én olyan határozatot hozott, hogy Kárpátalját katonai akció keretében akár német beleegyezés nélkül is visszafoglalja. Berlin jóváhagyása azonban végül megérkezett. A cseh-morva területek Wehrmacht általi elfoglalásával és a Szlovák Köztársaság megalakulásával párhuzamosan a magyar hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Előzetesen a prágai kormány elfogadta a magyar kormány ultimátumát, amely azt követelte, hogy vonják vissza Kárpátaljáról a cseh csapatokat.

Kárpátalja Magyarországhoz tartozva van a legjobb kezekben...

Magyarország Kárpátalja visszacsatolása után első körben a ruszin kisebbségnek akart autonómiát adni  ezzel is példát szeretett volna mutatni, hogy Magyarország megbecsüli és tiszteli a területén élő nemzeti kisebbségeket, elismerve önálló kultúrájukat, és identitásukat.

Már március 18-án (az előző nap este Budapestről indult különvonattal) Csapon keresztül Munkácsra érkezett Horthy Miklós kormányzó, aki többek között felkereste a sebesültkórházat, ahol a márciusi harcok szenvedőit ápolták. Innen Beregszászra, Nagyszőlősre és Husztra indult tovább. 17 órakor Budapesten Teleki Pál miniszterelnök elnökletével értekezlet kezdődött a kárpátaljai önkormányzat előkészítéséről. Teleki Pál miniszterelnök tehát már a katonai akció lezárulása előtt összehívta az első tanácskozást azzal a céllal, hogy megvitassák a kárpátaljai ruszin autonómia lehetőségét.

A Kárpátalja önkormányzatának előkészítésére összehívott 1939. március 18-i bizalmas miniszterelnökségi értekezleten arról beszéltek, hogy elsősorban kulturális autonómiában kell gondolkodni, de területi elv alapján. E tekintetben fontos szerep hárulna a görög katolikus egyházra.

Teleki a következőképpen szólalt fel a soros tervezetet megvitató 1940. április 25-i miniszterelnökségi értekezleten: „a mi segítségünkkel jöttek létre és részben itt is szerkesztődtek – magunk között vagyunk, ma már beszélhetünk róla – azok az autonómiajavaslatok és követelések, amelyekkel Kárpátaljának, Ruszinszkónak népe Csehszlovákiával szemben előállott.” 

Teleki Pál miniszterelnök éppen ezért erkölcsi kérdésnek tartotta, hogy Kárpátalja egészének Magyarországhoz kerülése után a ruszinok számára megadják a már sokszor ígért területi különállást, a nyelvi-kulturális önállóságot biztosító autonómiát. Kárpátalját nemzetiségpolitikai kísérleti terepnek gondolta a Szent István-i állameszme megvalósítása keretében, ugyanis a ruszinságban látta a leginkább a magyar államhoz lojális nemzetiségi csoportot. 

Sajnos az autonómia tervét a II. Világháború már nem engedte véghezvinni...

1991-ben a kárpátaljai ruszinok és magyarok többsége sokadjára is kifejezte az igényét az autonómiára

Kárpátalja 1944-ben a Szovjetunió, majd 1991-ben Ukrajna fennhatósága alá került. 

A Beregszászi Járási Tanács 1991. szeptember 14-ei határozata értelmében december 1-jén a lakosság egyszerre szavazhatott Kárpátalja autonómiájáról és a Beregszászi járás Magyar Autonóm Körzetének kialakításáról. A népszavazáson a szavazópolgárok döntő többsége mindkét esetben igennel voksolt, Kárpátalja különleges státusára 546 ezer fő, a választópolgárok 78%-a, a Magyar Autonóm Körzet megvalósítására a Beregszászi járás 81,4%-a mondott igent.

1992 januárjában a Megyei Tanács határozatban kérte Ukrajna Legfelső Tanácsát a népszavazás eredményének elfogadására és az alkotmánymódosításra. Márciusban a Megyei Tanács azzal a kérelemmel fordult a Legfelső Tanácshoz, hogy az autonómiára vonatkozó határozatot emelje törvényerőre. 1992 májusában a Rada, az ukrán parlament még kedvező döntést hozott. De később az ukrán nacionalisták – akik komoly szerepet játszottak a narancsos forradalom koalíciójában – nyomására a törvényből törölték a nemzetiségek területi autonómiához való jogát. Ide kívánkozik, hogy a Kucsma-éra egyik utolsó törvénye megvonta az alanyi jogon járó parlamenti képviseletet az ország kisebbségeitől. Azóta nincs magyar képviselő a Radában. Tehát hiábavaló volt a népszavazás elsöprő sikere, a paragrafusok útvesztőjében megrekedt a népakarat.

A Kárpátalján élők 1991 óta folyamatosan megpróbálják kivívni maguknak az autonómiát, és érvényesíteni az 1991. december 1-jei népszavazás eredményét, azonban az Ukrán állam ebben nem partner.

Világosan látszik, hogy Ukrajnában sem a ruszinok, sem a magyarok nem kaphatnak soha autonómiát, hiába próbálkoznak évről-évre, az ukrán parlament folyamatosan lesöpri az asztalról az autonómia ügyét.

A ruszinok autonómiát csak Magyarországhoz tartozva kaptak, és kaphatnak. Kárpátalja hazatérése az összes ott élő érdeke! Kivéve talán a betelepített ukrán nacionalistákat...

Budapest, 2021.04.18., Magyarok az Igazságért - MI

Kádár János külpolitikája: a Szovjetunióhoz való feltétlen lojalitás, és a reviziós lehetőségek teljes mellőzése...

Kádár diplomáciáját a Szovjetuniónak való teljes megfelelés jellemezte. Ahogy 1918-1919-ben másképpen alakulhatott volna a történelem, úgy Kádár idejében is felmerül a kérdés, hogyha egy hazájához hű politikus lett volna Magyarország élén, akkor mennyiben alakul másképp hazánk sorsa, és különösen az ország határvonalai - ugyanis a történelem Kádárnak több lehetőséget is felkínált az elrabolt magyar területeink visszaszerzésére. Kádár azonban jó kommunistaként, és gyakorlott hazaárulóként sorra lemondott a felkínált lehetőségekről.

1964-ben Hruscsov felkínálta Kádárnak Kárpátalját (erről részletesebben itt írtunk)

Hruscsov, a Kreml teljhatalmú uraként 1964 nyarán felvetette Kádár Jánosnak: ha úgy gondolja, fogadja be a kárpátaljai magyarságot s az általa lakott terület egy részét. Egy Hruscsov-Kádár találkozó alkalmával az orosz elnök felkínálta Kádárnak Beregszászt és környékét, a jelenlévők elmondása alapján úgy fogalmazott: „Beregszász olyan szegény járás, nekünk igazán nem is kell. Tartsunk a hovatartozásról népszavazást, az ott lakók úgyis megszavazzák”. Kun Miklós, Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, Szovjetunió- és Oroszország-szakértő elmondása alapján Kádár cinikusan meg is jegyezte a szovjet államfőnek, hogy inkább Baskíriát adja át nekünk.

Hruscsov azt üzente Kádárnak: Egyesüljetek Kárpátaljával!

Egy 1964. augusztusi jegyzőkönyv szerint Hruscsov a szovjet pártvezetés tagjainak az alábbiakat mondta: "Százhúszezer magyarunk van. Mondjuk azt, hogy itt ez a százhúszezer magyar, és mi népszavazás útján rendezni kívánjuk a kérdést, az ő kívánságuknak megfelelően. (...) Jó lenne odaadni őket. Ez semmi problémát nem jelent. Viszont kolosszális hasznot hozhat.". A jegyzőkönyvek szerint Hruscsov még szerződésbe is foglalta volna a területátadást.

A történet hátterében – bármennyire furcsa is az első hallásra- a szovjet-kínai határviták álltak. Ennek kapcsán hivatkozott ugyanis arra Hruscsov, hogy máshol is léteznek vitás határkérdések, mint például Magyarország és Románia között, Erdély hovatartozása okán. Ekkor vetette fel Hruscsov, hogy a Szovjetunió területén, a Kárpátalján is él mintegy 120 ezer magyar, akinek a problémáját meg lehetne oldani azzal, hogy átadják a területet a magyaroknak.

Hruscsovot 1964 késő nyarán elég komolyan foglalkoztatta Kárpátalja visszaadásának terve. "Ha véghezvisszük, az a románokat is érintheti. De nem baj. Az igazság legyen igazság. Ez mindenkire érvényes", mondta bizalmasainak, akik azonban sajnos néhány hét múlva drámai körülmények között leváltották őt.

1968-ban újabb revíziós lehetőség pottyant Kádár ölébe: szovjet segítséggel visszaszerezhettük volna a Felvidék déli, magyarlakta területeit 

Az 1960-as években a csehszlovák politika váratlan fordulatot vett, bekövetkezett az enyhülés korszaka, forradalmi szelek fújtak. A szlovák Dubcek által „emberarcú szocializmusnak” titulált rendszer lazított az egypártrendszer szigorán, szabad választásokat ígért, és a kommunista párton kívüli erőket is megpróbálta bevonni a közéletbe. 1968 során eltűnt a cenzúra szellemi nyomása, miközben a gazdaságban nyugati mintájú reformokat vezettek be, és bátortalan kísérletet tettek a piacgazdaság elveinek alkalmazására. Bár a népszerűtlen Novotny után Dubcek reformjai komoly támogatást hoztak a kommunista pártnak, Brezsnyev szovjet pártfőtitkár, és a szomszédos Lengyelország és az NDK vezetői mégis attól tartottak, hogy a „prágai tavasz” az 1956-os magyarországi eseményekhez hasonló következménnyel jár majd. A csehszlovákiai fejlemények azért is aggasztóak voltak, mert 1968 nyarára a tömegek szemmel látható módon gyorsítani akarták a demokratikus átalakulást, miközben egyre hangosabbak lettek a szovjetellenes hangok. Márpedig a Szovjetunió ezt nem nézhette tétlenül. Csehszlovákiát meg kellett büntetni.

30 évvel az 1. bécsi döntés után a magyarság ismét várta a magyarlakta részek hazatérését (1938-as plakát)

Bár Kádár - ahelyett, hogy kihasználta volna az alkalmat, hogy a szovjetek meg akarják büntetni a csehszlovákokat, és legalább autonómiát kért volna a dél-felvidéki magyarok számára - többször is kísérletet tett a szovjet és a csehszlovák fél kibékítésére, ám nem járt sikerrel. 1968. augusztus 20-án i a Varsói Szerződés tagállamai – köztük Magyarország is – inváziót indítottak Csehszlovákia ellen, miután az Alexander Dubcek pártfőtitkár által meghirdetett reformok nyomán úgy tűnt, a közép-európai állam megpróbál kiszakadni a szocialista blokkból.

A csalódott felvidéki magyarok falfirkákon üzentek a magyar katonáknak...

1968-ban a megromlott csehszlovák-szovjet viszony és a magyar katonák csehszlovákiai jelenléte kiváló alkalmat biztosított a revízióra, de legalábbis az autonómia kiharcolására a felvidéki magyarok számára. A magyar belügyminisztériumi jelentésekben is megjelent a Trianon és a revízió direkt említése. 1968-ban a felvidéki kocsmákban és boltokban irredenta dalok csendültek fel, a magyarok várták a csehszlovák megszállás alóli felszabadulást. Több helyütt revízionista feliratok fogadták a magyar katonákat, az egyik ilyen például a "Hitler 1938, Brezsnyev 1968." - hatalmas nagy betűkkel írt felirat volt, mely a 30 évvel korábbi 1. bécsi döntésre utalva várta a magyarlakta részek hazatérését.

Kádár János diplomáciai „eredményei” - a megalkuvó politikának köszönhetően mindenhol romlott a határon túli magyarok helyzete

A szomszédos országok támogatásának megszerzését szolgálta Kádár látogatása Romániában 1958 februárjában és Münnich Ferenc miniszterelnöké Csehszlovákiában 1958 decemberében. Tárgyalásaik során a magyar vezetők nemcsak arról biztosították román és csehszlovák partnereiket, hogy Magyarországnak semmiféle területi követelése nincs velük szemben, hanem arról is, hogy a román, illetve a csehszlovák nemzetiségi politikát megfelelőnek tartják, és hogy az ottani magyarság helyzetének ügyét Magyarország a két ország belügyének tekinti. Ennek következménye mindkét országban a magyar kisebbség helyzetének romlása lett. 

Az oktatás „szocialista patriotizmusának” erősítésére hivatkozva Csehszlovákiában ezt követően kezdték összevonni a magyar és a szlovák tannyelvű iskolákat, Romániában pedig 1959 márciusában egyesítették a magyar tannyelvű kolozsvári Bolyai Egyetemet a román tannyelvű Babes Egyetemmel. Az 1960-ban életbe léptetett új csehszlovák alkotmány számos más magyarellenes diszkriminációnak is a jogi alapjává vált. A szlovákiai közigazgatási egységeket ennek alapján alakították át úgy, hogy a magyarok egy-két körzettől eltekintve mindenütt kisebbségbe kerültek, és ugyancsak erre hivatkozva váltották fel a nemzetiségeket kollektívumként felfogó addigi politikát az egyéni jogokat hangsúlyozó megközelítéssel.

Kádár, a Szovjetunió hőse

A szomszédos szocialista országok és néhány harmadik világbeli állam rokonszenvénél természetesen sokkal fontosabb volt a Szovjetunió bizalma és támogatása, amelynek Kádár a hatalmát köszönhette, és amelytől a jövője is függött. 1957 novemberében Kádár részt vett Moszkvában a világ kommunista és munkáspártjainak kongresszusán. Hruscsov ezt többek között azért hívta össze, hogy a magyarországi intervenció miatt megromlott megítélésén javítson. A rendezvény fontos eleme volt Kádár beszéde, amely igazolta a szovjet beavatkozást. A következő évben, 1958 áprilisában Hruscsov látogatott Magyarországra. A szovjet pártvezér és kísérete keresztül-kasul járta az országot, és beszédeiben mindenütt azt hangsúlyozta, hogy a szovjet hadsereg nem azért avatkozott be az „eseményekbe” 1956-ban, hogy Magyarországot meghódítsa, hanem azért, hogy „megsegítse”. Emellett elismeréssel szólt a gazdaság gyors helyreállításáról, és dicsérte vendéglátóját.

Kádár lehetett volna "Magyarország hőse" is, de helyette a Szovjetuniót választotta

 

A személyes kapcsolat Hruscsov és Kádár között a továbbiakban is szívélyes maradt. Kádár egyetlen lehetőséget sem hagyott ki „Magyarország nagy barátja”, Hruscsov érdemeinek a méltatására, és a szovjet vezető is jól érezte magát magyar választottjának a társaságában. 1959-ben Hruscsov kétszer is járt Magyarországon, majd 1960-ban a Baltika fedélzetén együtt utazott Kádárral New Yorkba az ENSZ ülésszakára. 

1963 júliusában, a nyugati világ elismerésének kezdetét jelentő nevezetes ENSZ-határozat után is  találkoztak, amikor Kádár hosszabb utazást tett a Szovjetunióban. Ott-tartózkodása alatt jelent meg a Kreml „Nyílt levél a kínai elvtársakhoz” című dokumentuma, amely a két ország közötti régi ellentét elmélyülését és nyíltabbá válását jelezte. A szocialista államok vezetői közül Kádár ezt elsőként kommentálta, és ahogy várható volt, megbélyegezte a kínaiakat. A Kína és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok ezt követően minimálisra szűkültek, és az ösztöndíjas diákokat 1966-ban kölcsönösen hazahívták. Kádár János feltétlen lojalitását Hruscsov 1964 tavaszán, amikor ismét Magyarországra látogatott, azzal ismerte el, hogy a „Szovjetunió Hőse” kitüntetést adományozta a magyar vezetőnek.

 

Kádár külpolitikájának alapelve mindvégig a Szovjetunió iránti lojalitás és a szovjet irányvonalhoz való feltétlen alkalmazkodás maradt. Ez fejeződött ki többek között abban, hogy 1967-ben, az izraeli-arab úgynevezett hatnapos háború idején Magyarország – Romániától eltérően – a Szovjetunióval és a tömb többi országával együtt megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. 1968-ban Kádár újabb bizonyítékát adta lojalitásának. Bár rokonszenvezett a reformkommunista csehszlovák vezetőkkel, sőt még a Prága és Moszkva közötti közvetítéssel is megpróbálkozott, végső döntése – ismét a román vezetőktől eltérően – a Csehszlovákia elleni intervencióhoz való csatlakozás lett. 

Világosan láthatjuk, hogy egy idegen szívű, idegen érdekeket kiszolgáló politikus mindig előbb fogja teljesíteni megbízói elvárásait, mint a haza érdekeit nézni. Soha többé kommunizmus! Soha többé ilyen vezetőket!

Budapest, 2021.04.18., Magyarok az Igazságért - MI

Végre hazatérhet a Délvidék? - Itt az aktuális revíziós lehetőség!

A szerb, a magyar és a szlovén miniszterelnök újrarajzolnák a Balkán térképét

A volt Jugoszlávia utódállamainak sajtója napok óta foglalkozik titkos, ám annál grandiózusabb határmódosítási tervekkel. A diplomáciában „non-paper” dokumentumnak nevezik azokat az informális anyagokat, amelyek bizalmas megállapodásokon születnek - adta hírül a napokban az Index.

Vajon a délvidéki revízió fogja megindítani a dominóhatást?

Állítólag a térkép-tervezetek a szlovén miniszterelnök, Janez Janša irodájában készültek, Aleksandar Vučić, szerb köztársasági elnök, és Orbán Viktor kezdeményezésére. A határmódosítások-tervezetét a szlovén miniszterelnök személyesen adta át az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek. 

Orbán Viktor legendásan jó kapcsolatot ápol a szerb köztársasági elnökkel és a szlovén miniszterelnökkel is (lehet határkérdésekben is sikerült végre megegyezniük?)

A kiszivárgott információk szerint Koszovó északi, szerb többségű területei a német többségű, Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolhoz hasonló, rendkívül széles körű autonómiát kapnának, ennek fejében pedig Szerbia nem ellenezné az albán többségű Koszovó egyesülését Albániával. Észak-Macedónia és Montenegró albán többségű részei is az újonnan létrejövő Nagy-Albániát gyarapítanák.

Szerbia emellett vagy megkapná a szerb többségű boszniai Szerb Köztársaságot, vagy Észak-Koszovóhoz hasonlóan a boszniai szerbek entitása is Dél-Tirol-típusú autonómiában részesülne, csakúgy, mint a horvát többségű Nyugat-Hercegovina. Bosznia-Hercegovina ezen része vagy az anyaország Horvátországhoz csatlakozna, vagy Bosznia-Hercegovinán belül – a délszláv háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodásban rögzítettek helyett – a bosnyák–horvát föderáció megszüntetésével a horvátok is önálló entitáshoz jutnának.

A béke érdekében a volt Jugoszlávia területén határkorrekciókra van szükség, az etnikai elvek figyelembevételével

Az albánok álma Nagy-Albánia megteremtése, ők szeretnének egyesülni (a többségében albánok lakta) Koszóvóval, és az Észak-Nyugat-Macedóniában élő albánokkal is. 

Bosznia-Hercegovinában több szerb és horvát él, mint bosnyák, nekik érdekük az ország feldarabolása, valamint egy bosnyák miniállam létrehozása, a többi terület elosztása Szerbia és Horvátország között, kis határkorrekciókkal.

A Vajdaságban még mindig több olyan körzet van, ahol a magyarok élnek még mindig többségben. Azért itt az ideje, hogy ezeknek a területeknek is felülvizsgáljuk a hovatartozását.

Határkorrekciók etnikai alapon 

Létrejön a többségében albánok lakta Nagy-Albánia, Szerbia megkapja a szerbek lakta Boszniai Szerb Köztársaságot, Horvátország megkapja a többségében horvátok lakta boszniai területeket, létrejön a bosnyák többségű Bosznia miniállam, és Magyarországhoz hazatérhetnek a többségében magyarok lakta délvidéki területek.

(saját szerkesztésű kép)

Bosznia-Hercegovina felosztásának magyar segítséggel és támogatással kellene zajlania, amiért cserébe Magyarországnak kérnie kell a horvát Eszék és magyarlakta környékét (történelmi, Árpád-kori magyar települések), valamint a Vajdaság magyarlakta részeit, illetve a kettő terület közötti sávot.

A felosztás pontos részleteiről a magyar-szerb-horvát kormányok közötti megegyezések szükségesek. Magyar-szerb, és magyar-horvát egyezségek keretében, mely titkos egyezményeket a 3 állam (illetve több balkáni állam) közötti egyezménynek kell követnie, végül ezt kell majd az Európai Unióval demokratikusan elfogadtatni.

Bosznia-Hercegovina a szétesés szélén..

Az 1992-1995 között zajló boszniai polgárháborút az amerikai nyomásra megszületett daytoni egyezmény zárta le, amely értelmében az országot két részre osztották fel, létrejött a Bosnyák-Horvát Föderáció, amely az állam területének az 51%-át teszi ki, továbbá a fennmaradó részen megalakult a Boszniai Szerb Köztársaság. 

A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön kormánya, parlamentje és alkotmánya is van, és képviseltetik magukat a két országrészt összekötő, szövetségi szintű hatalmi intézményekben. A megállapodás a három államalkotó népcsoportnak, a szerbnek, a horvátnak és a bosnyáknak ugyanolyan jogokat adott, és Bosznia-Hercegovinában egyetlen döntést sem lehet meghozni addig, amíg nincs közöttük egyetértés.

Kékkel (csíkosan) a többségében szerbek által lakott boszniai területek, amelyek szeretnének Szerbiához tartozni... (narancssárgával berajzoltuk a Bosznia nevű miniállam általunk javasolt határvonalát, egy Montenegróval összekötő korridorközet lehetséges helyét is megjelölve, a többi terület Horvátországhoz kerülne)

A mesterségesen létrejött Bosznia-Hercegovina alapproblémája, hogy a Boszniai Szerb Köztársaságban élő szerbek nem szeretnének Bosznia-Hercegovinában élni, a többségük Szerbiához szeretne csatlakozni,  azonban ezt az országot létrehozó daytoni egyezmény nem engedi számunkra. A szerb pártok évek óta szeretnének a Szerbiához történő csatlakozásról népszavazást kiírni, ami valószínűleg közel 100 %-os eredménnyel a csatlakozás mellett voksolna, viszont ennek kiírását nem engedik meg a szerbeknek. Ennyit a népek önrendelkezéséről!

A Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik többször hangot adott annak, hogy szerinte Bosznia-Hercegovina egy mesterséges állam, amelynek létezését senki sem akarja igazából. Dodik beszédeiben folyamatosan a Boszniától való elszakadásról beszél. Egyik beszédében kijelentette, hogy "Bosznia csendben szétesik, és ez a legjobb, ami történhet vele! Ha látunk egy esélyt a szakításra nem fogjuk elszalasztani, senki se kételkedjen ebben!".

Nekünk magyaroknak is ki kell vennünk a részünket a határkorrekciókban - Itt az ideje a Délvidék, vagy legalább a magyarlakta részek visszaszerzésének!

Magyarországnak csak akkor érdeke a Balkán térképének újrarajzolásában részt venni, ha abból hazánknak haszna is származik. Ez a haszon pedig csakis a revízió lehet! Ha már a határok újratárgyalása zajlik, akkor itt az ideje, hogy mi is benyújtsuk igényeinket, és visszakérjük elrabolt, idegen megszállás alá került földjeinket. Ha nem is a teljes (Horvátország nélküli) délvidéki területet, de legalább a többségében magyarlakta területeket vissza kell kérnünk!

A magyar kormánynak kötelessége a délvidéki magyarság érdekében kihasználni ezt a revíziós lehetőséget, és kérni a Vajdaság legalább magyarlakta részeinek hazatérését, illetve Horvátországtól Eszéket és környékét. Most békés úton visszaszerezhetjük ezeket a területeinket.

Egy igazságos határmódosítási javaslat (saját szerkesztésű kép)

Nagy lehetőség van most Magyarország kezében: ügyes diplomáciával, békés úton visszaszerezhetjük a Bácskát és a Bánátot, vagy legalább ezen területek többségében magyaroklakta részét!

Budapest 2021.04.17., Magyarok az Igazságért - MI