Kárpátalja autonómiát csak Magyarországhoz tartozva kaphat!

Az első - magyarok által adott - kárpátaljai ruszin autonómia 

A 19. századig Kárpátalján (akkor még Észak-Kelet Felvidék) a helyi lakosság közel száz százalékát négy közösség adta: a nyugati kereszténységet és kultúrkört követő magyarok; a területet a középkor óta fokozatosan benépesítő, a nyugati és a keleti kereszténység és kultúrkör felé egyaránt forduló ruszinok (rutének); a 16. századtól a Kárpát-medencén kívülről folyamatosan betelepedő izraelita zsidók; valamint a periférikus régió perifériájára szorult romák.

Kárpátalja autonómiát csak a magyaroktól kapott (és reméljük fog is majd kapni!)

Az 1918. november 9-én, Ungváron tartott gyűlésen a ruszin értelmiség képviselői megalapították a Magyarországi Rutének Néptanácsát, amelynek elnöke Szabó Oreszt, titkára pedig Volosin Ágoston lett. Az ülésen elfogadtak egy 4 pontból álló kiáltványt, amelyben hitet tettek az ország területi integritásának védelme, a Magyar Királyság nemzeteinek jogegyenlősége, a görögkatolikus egyház autonómiája, valamint a ruszin nép szellemi és anyagi színvonalának emelése mellett. Az ungvári gyűléshez a következő hetekben a szomszédos vármegyék településeinek tanácsai is csatlakoztak.

1918. november 19-én a tanács emlékiratot küldött Jászi Oszkár nemzetiségi miniszternek, amelyben kérték, hogy Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék élére ruszin származású főispánokat nevezzenek ki, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium állítson fel egy külön rutén ügyosztályt, valamint a Budapesti Tudományegyetemen létesítsenek önálló rutén nyelvi és irodalmi tanszéket. Jászi válaszában a kérések teljesítését elsőrendű államérdeknek nevezte és javaslatában a létrehozandó ügyosztály élére Sztripszky Hiadort, a tanszék vezetőjének pedig Bonkáló Sándort ajánlotta. A ruszinság igényeinek kezelésére külön kormánybiztosi pozíciót hoztak létre, amelynek vezetésére Szabó Oresztet kérték fel. Az ő hatásköre nemcsak a kárpátaljai nagytáj négy vármegyéjére, hanem Zemplén, Sáros, Szepes és Abaúj–Torna megyék ruszin lakta területeire is kiterjedt.

Szabó Oreszt az igények felmérése végett november 29. és december 10. között számos értekezletet tartott a ruszin néptanácsok vezetőivel és a nép értelmiségi elitjével. A tárgyalások következtében elfogadtak egy 14 pontból álló programot, amelyben egy széles jogkörrel bíró területi autonómia igénye fogalmazódott meg, saját nemzetgyűléssel, a magyar parlamentben való arányos képviselettel és egy szociális intézkedéseket tartalmazó csomaggal.

Kárpátalja-régió történelmi területe és területe napjainkban 

1918 decemberében a Jászi Oszkár nemzetiségi minisztériuma létrehozta az ország egyetlen nemzetiségi területét Kárpátalján a ruszinoknak, az Országos Törvénytárban 1918. december 25-én megjelenő X. néptörvény „A Magyarországon élő ruszin (ruthén) nemzet autonómiájáról” címet viselte, kihirdette Ruszka Krajna autonóm terület létrejöttét. 

A tartomány legfőbb kormányzati szerve a budapesti székhelyű Ruszka Krajnai Minisztérium lett, amelynek élére Szabó Orersztet nevezték ki, míg a terület közvetlen irányításáért a Munkácson létrehozott Kormányzóság volt felelős, Stefán Ágoston vezetésével. Az autonóm tartomány Máramaros, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék ruszin lakta részeiből állt, míg a Kelet-Felvidék ruszintöbbségű területeinek kérdését a bizonytalan helyzetre való tekintettel függőben hagyták.

A magyarok megadták, a csehek elvették...

A Vix-jegyzék révén Csehszlovákia elfoglalhatta Ruszka Krajna keleti sávját az Ung folyó vonaláig, amellyel Ungvár városát az ellenőrzésük alá vonták, míg a román hadsereg Máramaros vármegye délkeleti részén Nagybocskó vidékét szállhatta meg.

Szürkével a ténylegesen többségében szlovákok által lakott terület (1918-1920.)

Edvard Beneš 1919 elején figyelt fel a területre, bár február 5-én még bevallotta, hogy a ruszinok lakta területekre vonatkozó igényeik már gyenge lábakon állnak, de „igazságtalanság lenne őket a magyarok kénye-kedvére hagyni, s habár a csehszlovák igények között nem szerepel, ő mégis vállalta, hogy ügyüket a Konferencia elé tárja.”. Két nappal később Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közös emlékiratot intézett a békekonferenciához, amelyben meghatározták a területi követeléseiket, és tiltakoztak a magyarok által felvetett népszavazási kérelem ellen. 

A román hadsereg április 20-án indított offenzívájával elfoglalta a Kőrösmező–Rahó–Nagybocskó–Técső–Huszt–Királyháza–Nagyszöllős–Beregszász vonaltól délre eső területet. A csehszlovák haderő pedig április 29-én bevonult Munkácsra, ezzel pontot téve Ruszka Krajna rövid történetének a végére. Kárpátalja hivatalosan már az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződéssel Csehszlovákia részévé vált. A terület új közigazgatási neve Podkarpatská Rus lett, amelynek a békeszerződés értelmében az impériumváltás után is hasonlóan széles jogkörű autonómiával kellett volna rendelkeznie, mint a magyar uralom alatt, Prága akarata azonban felülírta a lefektetett szabályokat.

A csehszlovák uralom ideje alatt Kárpátalja lakossága - a többnyire Cseh- és Morvaországból érkezett hivatalnokokat, iskolaigazgatókat, fináncokat és katonatiszteket leszámítva - nemzetiségi hovatartozásától függetlenül másodrendű állampolgárnak érezte magát. Az "első respublika" vezetői, Masaryk, Benes és társaik beolvasztó politikája nyomán megváltozott helyzetüket máig szemléletesen illusztrálja Ungvár akkori hivatali része és villasora: a korabeli cseh városnegyedek csaknem pontos utánzata.

Kárpátalja 1939-es hazatérését követően a magyarok ismét autonómiát szerettek volna adni a ruszinoknak

A magyar kormány 1939. március 10-én olyan határozatot hozott, hogy Kárpátalját katonai akció keretében akár német beleegyezés nélkül is visszafoglalja. Berlin jóváhagyása azonban végül megérkezett. A cseh-morva területek Wehrmacht általi elfoglalásával és a Szlovák Köztársaság megalakulásával párhuzamosan a magyar hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Előzetesen a prágai kormány elfogadta a magyar kormány ultimátumát, amely azt követelte, hogy vonják vissza Kárpátaljáról a cseh csapatokat.

Kárpátalja Magyarországhoz tartozva van a legjobb kezekben...

Magyarország Kárpátalja visszacsatolása után első körben a ruszin kisebbségnek akart autonómiát adni  ezzel is példát szeretett volna mutatni, hogy Magyarország megbecsüli és tiszteli a területén élő nemzeti kisebbségeket, elismerve önálló kultúrájukat, és identitásukat.

Már március 18-án (az előző nap este Budapestről indult különvonattal) Csapon keresztül Munkácsra érkezett Horthy Miklós kormányzó, aki többek között felkereste a sebesültkórházat, ahol a márciusi harcok szenvedőit ápolták. Innen Beregszászra, Nagyszőlősre és Husztra indult tovább. 17 órakor Budapesten Teleki Pál miniszterelnök elnökletével értekezlet kezdődött a kárpátaljai önkormányzat előkészítéséről. Teleki Pál miniszterelnök tehát már a katonai akció lezárulása előtt összehívta az első tanácskozást azzal a céllal, hogy megvitassák a kárpátaljai ruszin autonómia lehetőségét.

A Kárpátalja önkormányzatának előkészítésére összehívott 1939. március 18-i bizalmas miniszterelnökségi értekezleten arról beszéltek, hogy elsősorban kulturális autonómiában kell gondolkodni, de területi elv alapján. E tekintetben fontos szerep hárulna a görög katolikus egyházra.

Teleki a következőképpen szólalt fel a soros tervezetet megvitató 1940. április 25-i miniszterelnökségi értekezleten: „a mi segítségünkkel jöttek létre és részben itt is szerkesztődtek – magunk között vagyunk, ma már beszélhetünk róla – azok az autonómiajavaslatok és követelések, amelyekkel Kárpátaljának, Ruszinszkónak népe Csehszlovákiával szemben előállott.” 

Teleki Pál miniszterelnök éppen ezért erkölcsi kérdésnek tartotta, hogy Kárpátalja egészének Magyarországhoz kerülése után a ruszinok számára megadják a már sokszor ígért területi különállást, a nyelvi-kulturális önállóságot biztosító autonómiát. Kárpátalját nemzetiségpolitikai kísérleti terepnek gondolta a Szent István-i állameszme megvalósítása keretében, ugyanis a ruszinságban látta a leginkább a magyar államhoz lojális nemzetiségi csoportot. 

Sajnos az autonómia tervét a II. Világháború már nem engedte véghezvinni...

1991-ben a kárpátaljai ruszinok és magyarok többsége sokadjára is kifejezte az igényét az autonómiára

Kárpátalja 1944-ben a Szovjetunió, majd 1991-ben Ukrajna fennhatósága alá került. 

A Beregszászi Járási Tanács 1991. szeptember 14-ei határozata értelmében december 1-jén a lakosság egyszerre szavazhatott Kárpátalja autonómiájáról és a Beregszászi járás Magyar Autonóm Körzetének kialakításáról. A népszavazáson a szavazópolgárok döntő többsége mindkét esetben igennel voksolt, Kárpátalja különleges státusára 546 ezer fő, a választópolgárok 78%-a, a Magyar Autonóm Körzet megvalósítására a Beregszászi járás 81,4%-a mondott igent.

1992 januárjában a Megyei Tanács határozatban kérte Ukrajna Legfelső Tanácsát a népszavazás eredményének elfogadására és az alkotmánymódosításra. Márciusban a Megyei Tanács azzal a kérelemmel fordult a Legfelső Tanácshoz, hogy az autonómiára vonatkozó határozatot emelje törvényerőre. 1992 májusában a Rada, az ukrán parlament még kedvező döntést hozott. De később az ukrán nacionalisták – akik komoly szerepet játszottak a narancsos forradalom koalíciójában – nyomására a törvényből törölték a nemzetiségek területi autonómiához való jogát. Ide kívánkozik, hogy a Kucsma-éra egyik utolsó törvénye megvonta az alanyi jogon járó parlamenti képviseletet az ország kisebbségeitől. Azóta nincs magyar képviselő a Radában. Tehát hiábavaló volt a népszavazás elsöprő sikere, a paragrafusok útvesztőjében megrekedt a népakarat.

A Kárpátalján élők 1991 óta folyamatosan megpróbálják kivívni maguknak az autonómiát, és érvényesíteni az 1991. december 1-jei népszavazás eredményét, azonban az Ukrán állam ebben nem partner.

Világosan látszik, hogy Ukrajnában sem a ruszinok, sem a magyarok nem kaphatnak soha autonómiát, hiába próbálkoznak évről-évre, az ukrán parlament folyamatosan lesöpri az asztalról az autonómia ügyét.

A ruszinok autonómiát csak Magyarországhoz tartozva kaptak, és kaphatnak. Kárpátalja hazatérése az összes ott élő érdeke! Kivéve talán a betelepített ukrán nacionalistákat...

Budapest, 2021.04.18., Magyarok az Igazságért - MI

Kádár János külpolitikája: a Szovjetunióhoz való feltétlen lojalitás, és a reviziós lehetőségek teljes mellőzése...

Kádár diplomáciáját a Szovjetuniónak való teljes megfelelés jellemezte. Ahogy 1918-1919-ben másképpen alakulhatott volna a történelem, úgy Kádár idejében is felmerül a kérdés, hogyha egy hazájához hű politikus lett volna Magyarország élén, akkor mennyiben alakul másképp hazánk sorsa, és különösen az ország határvonalai - ugyanis a történelem Kádárnak több lehetőséget is felkínált az elrabolt magyar területeink visszaszerzésére. Kádár azonban jó kommunistaként, és gyakorlott hazaárulóként sorra lemondott a felkínált lehetőségekről.

1964-ben Hruscsov felkínálta Kádárnak Kárpátalját (erről részletesebben itt írtunk)

Hruscsov, a Kreml teljhatalmú uraként 1964 nyarán felvetette Kádár Jánosnak: ha úgy gondolja, fogadja be a kárpátaljai magyarságot s az általa lakott terület egy részét. Egy Hruscsov-Kádár találkozó alkalmával az orosz elnök felkínálta Kádárnak Beregszászt és környékét, a jelenlévők elmondása alapján úgy fogalmazott: „Beregszász olyan szegény járás, nekünk igazán nem is kell. Tartsunk a hovatartozásról népszavazást, az ott lakók úgyis megszavazzák”. Kun Miklós, Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, Szovjetunió- és Oroszország-szakértő elmondása alapján Kádár cinikusan meg is jegyezte a szovjet államfőnek, hogy inkább Baskíriát adja át nekünk.

Hruscsov azt üzente Kádárnak: Egyesüljetek Kárpátaljával!

Egy 1964. augusztusi jegyzőkönyv szerint Hruscsov a szovjet pártvezetés tagjainak az alábbiakat mondta: "Százhúszezer magyarunk van. Mondjuk azt, hogy itt ez a százhúszezer magyar, és mi népszavazás útján rendezni kívánjuk a kérdést, az ő kívánságuknak megfelelően. (...) Jó lenne odaadni őket. Ez semmi problémát nem jelent. Viszont kolosszális hasznot hozhat.". A jegyzőkönyvek szerint Hruscsov még szerződésbe is foglalta volna a területátadást.

A történet hátterében – bármennyire furcsa is az első hallásra- a szovjet-kínai határviták álltak. Ennek kapcsán hivatkozott ugyanis arra Hruscsov, hogy máshol is léteznek vitás határkérdések, mint például Magyarország és Románia között, Erdély hovatartozása okán. Ekkor vetette fel Hruscsov, hogy a Szovjetunió területén, a Kárpátalján is él mintegy 120 ezer magyar, akinek a problémáját meg lehetne oldani azzal, hogy átadják a területet a magyaroknak.

Hruscsovot 1964 késő nyarán elég komolyan foglalkoztatta Kárpátalja visszaadásának terve. "Ha véghezvisszük, az a románokat is érintheti. De nem baj. Az igazság legyen igazság. Ez mindenkire érvényes", mondta bizalmasainak, akik azonban sajnos néhány hét múlva drámai körülmények között leváltották őt.

1968-ban újabb revíziós lehetőség pottyant Kádár ölébe: szovjet segítséggel visszaszerezhettük volna a Felvidék déli, magyarlakta területeit 

Az 1960-as években a csehszlovák politika váratlan fordulatot vett, bekövetkezett az enyhülés korszaka, forradalmi szelek fújtak. A szlovák Dubcek által „emberarcú szocializmusnak” titulált rendszer lazított az egypártrendszer szigorán, szabad választásokat ígért, és a kommunista párton kívüli erőket is megpróbálta bevonni a közéletbe. 1968 során eltűnt a cenzúra szellemi nyomása, miközben a gazdaságban nyugati mintájú reformokat vezettek be, és bátortalan kísérletet tettek a piacgazdaság elveinek alkalmazására. Bár a népszerűtlen Novotny után Dubcek reformjai komoly támogatást hoztak a kommunista pártnak, Brezsnyev szovjet pártfőtitkár, és a szomszédos Lengyelország és az NDK vezetői mégis attól tartottak, hogy a „prágai tavasz” az 1956-os magyarországi eseményekhez hasonló következménnyel jár majd. A csehszlovákiai fejlemények azért is aggasztóak voltak, mert 1968 nyarára a tömegek szemmel látható módon gyorsítani akarták a demokratikus átalakulást, miközben egyre hangosabbak lettek a szovjetellenes hangok. Márpedig a Szovjetunió ezt nem nézhette tétlenül. Csehszlovákiát meg kellett büntetni.

30 évvel az 1. bécsi döntés után a magyarság ismét várta a magyarlakta részek hazatérését (1938-as plakát)

Bár Kádár - ahelyett, hogy kihasználta volna az alkalmat, hogy a szovjetek meg akarják büntetni a csehszlovákokat, és legalább autonómiát kért volna a dél-felvidéki magyarok számára - többször is kísérletet tett a szovjet és a csehszlovák fél kibékítésére, ám nem járt sikerrel. 1968. augusztus 20-án i a Varsói Szerződés tagállamai – köztük Magyarország is – inváziót indítottak Csehszlovákia ellen, miután az Alexander Dubcek pártfőtitkár által meghirdetett reformok nyomán úgy tűnt, a közép-európai állam megpróbál kiszakadni a szocialista blokkból.

A csalódott felvidéki magyarok falfirkákon üzentek a magyar katonáknak...

1968-ban a megromlott csehszlovák-szovjet viszony és a magyar katonák csehszlovákiai jelenléte kiváló alkalmat biztosított a revízióra, de legalábbis az autonómia kiharcolására a felvidéki magyarok számára. A magyar belügyminisztériumi jelentésekben is megjelent a Trianon és a revízió direkt említése. 1968-ban a felvidéki kocsmákban és boltokban irredenta dalok csendültek fel, a magyarok várták a csehszlovák megszállás alóli felszabadulást. Több helyütt revízionista feliratok fogadták a magyar katonákat, az egyik ilyen például a "Hitler 1938, Brezsnyev 1968." - hatalmas nagy betűkkel írt felirat volt, mely a 30 évvel korábbi 1. bécsi döntésre utalva várta a magyarlakta részek hazatérését.

Kádár János diplomáciai „eredményei” - a megalkuvó politikának köszönhetően mindenhol romlott a határon túli magyarok helyzete

A szomszédos országok támogatásának megszerzését szolgálta Kádár látogatása Romániában 1958 februárjában és Münnich Ferenc miniszterelnöké Csehszlovákiában 1958 decemberében. Tárgyalásaik során a magyar vezetők nemcsak arról biztosították román és csehszlovák partnereiket, hogy Magyarországnak semmiféle területi követelése nincs velük szemben, hanem arról is, hogy a román, illetve a csehszlovák nemzetiségi politikát megfelelőnek tartják, és hogy az ottani magyarság helyzetének ügyét Magyarország a két ország belügyének tekinti. Ennek következménye mindkét országban a magyar kisebbség helyzetének romlása lett. 

Az oktatás „szocialista patriotizmusának” erősítésére hivatkozva Csehszlovákiában ezt követően kezdték összevonni a magyar és a szlovák tannyelvű iskolákat, Romániában pedig 1959 márciusában egyesítették a magyar tannyelvű kolozsvári Bolyai Egyetemet a román tannyelvű Babes Egyetemmel. Az 1960-ban életbe léptetett új csehszlovák alkotmány számos más magyarellenes diszkriminációnak is a jogi alapjává vált. A szlovákiai közigazgatási egységeket ennek alapján alakították át úgy, hogy a magyarok egy-két körzettől eltekintve mindenütt kisebbségbe kerültek, és ugyancsak erre hivatkozva váltották fel a nemzetiségeket kollektívumként felfogó addigi politikát az egyéni jogokat hangsúlyozó megközelítéssel.

Kádár, a Szovjetunió hőse

A szomszédos szocialista országok és néhány harmadik világbeli állam rokonszenvénél természetesen sokkal fontosabb volt a Szovjetunió bizalma és támogatása, amelynek Kádár a hatalmát köszönhette, és amelytől a jövője is függött. 1957 novemberében Kádár részt vett Moszkvában a világ kommunista és munkáspártjainak kongresszusán. Hruscsov ezt többek között azért hívta össze, hogy a magyarországi intervenció miatt megromlott megítélésén javítson. A rendezvény fontos eleme volt Kádár beszéde, amely igazolta a szovjet beavatkozást. A következő évben, 1958 áprilisában Hruscsov látogatott Magyarországra. A szovjet pártvezér és kísérete keresztül-kasul járta az országot, és beszédeiben mindenütt azt hangsúlyozta, hogy a szovjet hadsereg nem azért avatkozott be az „eseményekbe” 1956-ban, hogy Magyarországot meghódítsa, hanem azért, hogy „megsegítse”. Emellett elismeréssel szólt a gazdaság gyors helyreállításáról, és dicsérte vendéglátóját.

Kádár lehetett volna "Magyarország hőse" is, de helyette a Szovjetuniót választotta

 

A személyes kapcsolat Hruscsov és Kádár között a továbbiakban is szívélyes maradt. Kádár egyetlen lehetőséget sem hagyott ki „Magyarország nagy barátja”, Hruscsov érdemeinek a méltatására, és a szovjet vezető is jól érezte magát magyar választottjának a társaságában. 1959-ben Hruscsov kétszer is járt Magyarországon, majd 1960-ban a Baltika fedélzetén együtt utazott Kádárral New Yorkba az ENSZ ülésszakára. 

1963 júliusában, a nyugati világ elismerésének kezdetét jelentő nevezetes ENSZ-határozat után is  találkoztak, amikor Kádár hosszabb utazást tett a Szovjetunióban. Ott-tartózkodása alatt jelent meg a Kreml „Nyílt levél a kínai elvtársakhoz” című dokumentuma, amely a két ország közötti régi ellentét elmélyülését és nyíltabbá válását jelezte. A szocialista államok vezetői közül Kádár ezt elsőként kommentálta, és ahogy várható volt, megbélyegezte a kínaiakat. A Kína és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok ezt követően minimálisra szűkültek, és az ösztöndíjas diákokat 1966-ban kölcsönösen hazahívták. Kádár János feltétlen lojalitását Hruscsov 1964 tavaszán, amikor ismét Magyarországra látogatott, azzal ismerte el, hogy a „Szovjetunió Hőse” kitüntetést adományozta a magyar vezetőnek.

 

Kádár külpolitikájának alapelve mindvégig a Szovjetunió iránti lojalitás és a szovjet irányvonalhoz való feltétlen alkalmazkodás maradt. Ez fejeződött ki többek között abban, hogy 1967-ben, az izraeli-arab úgynevezett hatnapos háború idején Magyarország – Romániától eltérően – a Szovjetunióval és a tömb többi országával együtt megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. 1968-ban Kádár újabb bizonyítékát adta lojalitásának. Bár rokonszenvezett a reformkommunista csehszlovák vezetőkkel, sőt még a Prága és Moszkva közötti közvetítéssel is megpróbálkozott, végső döntése – ismét a román vezetőktől eltérően – a Csehszlovákia elleni intervencióhoz való csatlakozás lett. 

Világosan láthatjuk, hogy egy idegen szívű, idegen érdekeket kiszolgáló politikus mindig előbb fogja teljesíteni megbízói elvárásait, mint a haza érdekeit nézni. Soha többé kommunizmus! Soha többé ilyen vezetőket!

Budapest, 2021.04.18., Magyarok az Igazságért - MI

Végre hazatérhet a Délvidék? - Itt az aktuális revíziós lehetőség!

A szerb, a magyar és a szlovén miniszterelnök újrarajzolnák a Balkán térképét

A volt Jugoszlávia utódállamainak sajtója napok óta foglalkozik titkos, ám annál grandiózusabb határmódosítási tervekkel. A diplomáciában „non-paper” dokumentumnak nevezik azokat az informális anyagokat, amelyek bizalmas megállapodásokon születnek - adta hírül a napokban az Index.

Vajon a délvidéki revízió fogja megindítani a dominóhatást?

Állítólag a térkép-tervezetek a szlovén miniszterelnök, Janez Janša irodájában készültek, Aleksandar Vučić, szerb köztársasági elnök, és Orbán Viktor kezdeményezésére. A határmódosítások-tervezetét a szlovén miniszterelnök személyesen adta át az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek. 

Orbán Viktor legendásan jó kapcsolatot ápol a szerb köztársasági elnökkel és a szlovén miniszterelnökkel is (lehet határkérdésekben is sikerült végre megegyezniük?)

A kiszivárgott információk szerint Koszovó északi, szerb többségű területei a német többségű, Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolhoz hasonló, rendkívül széles körű autonómiát kapnának, ennek fejében pedig Szerbia nem ellenezné az albán többségű Koszovó egyesülését Albániával. Észak-Macedónia és Montenegró albán többségű részei is az újonnan létrejövő Nagy-Albániát gyarapítanák.

Szerbia emellett vagy megkapná a szerb többségű boszniai Szerb Köztársaságot, vagy Észak-Koszovóhoz hasonlóan a boszniai szerbek entitása is Dél-Tirol-típusú autonómiában részesülne, csakúgy, mint a horvát többségű Nyugat-Hercegovina. Bosznia-Hercegovina ezen része vagy az anyaország Horvátországhoz csatlakozna, vagy Bosznia-Hercegovinán belül – a délszláv háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodásban rögzítettek helyett – a bosnyák–horvát föderáció megszüntetésével a horvátok is önálló entitáshoz jutnának.

A béke érdekében a volt Jugoszlávia területén határkorrekciókra van szükség, az etnikai elvek figyelembevételével

Az albánok álma Nagy-Albánia megteremtése, ők szeretnének egyesülni (a többségében albánok lakta) Koszóvóval, és az Észak-Nyugat-Macedóniában élő albánokkal is. 

Bosznia-Hercegovinában több szerb és horvát él, mint bosnyák, nekik érdekük az ország feldarabolása, valamint egy bosnyák miniállam létrehozása, a többi terület elosztása Szerbia és Horvátország között, kis határkorrekciókkal.

A Vajdaságban még mindig több olyan körzet van, ahol a magyarok élnek még mindig többségben. Azért itt az ideje, hogy ezeknek a területeknek is felülvizsgáljuk a hovatartozását.

Határkorrekciók etnikai alapon 

Létrejön a többségében albánok lakta Nagy-Albánia, Szerbia megkapja a szerbek lakta Boszniai Szerb Köztársaságot, Horvátország megkapja a többségében horvátok lakta boszniai területeket, létrejön a bosnyák többségű Bosznia miniállam, és Magyarországhoz hazatérhetnek a többségében magyarok lakta délvidéki területek.

(saját szerkesztésű kép)

Bosznia-Hercegovina felosztásának magyar segítséggel és támogatással kellene zajlania, amiért cserébe Magyarországnak kérnie kell a horvát Eszék és magyarlakta környékét (történelmi, Árpád-kori magyar települések), valamint a Vajdaság magyarlakta részeit, illetve a kettő terület közötti sávot.

A felosztás pontos részleteiről a magyar-szerb-horvát kormányok közötti megegyezések szükségesek. Magyar-szerb, és magyar-horvát egyezségek keretében, mely titkos egyezményeket a 3 állam (illetve több balkáni állam) közötti egyezménynek kell követnie, végül ezt kell majd az Európai Unióval demokratikusan elfogadtatni.

Bosznia-Hercegovina a szétesés szélén..

Az 1992-1995 között zajló boszniai polgárháborút az amerikai nyomásra megszületett daytoni egyezmény zárta le, amely értelmében az országot két részre osztották fel, létrejött a Bosnyák-Horvát Föderáció, amely az állam területének az 51%-át teszi ki, továbbá a fennmaradó részen megalakult a Boszniai Szerb Köztársaság. 

A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön kormánya, parlamentje és alkotmánya is van, és képviseltetik magukat a két országrészt összekötő, szövetségi szintű hatalmi intézményekben. A megállapodás a három államalkotó népcsoportnak, a szerbnek, a horvátnak és a bosnyáknak ugyanolyan jogokat adott, és Bosznia-Hercegovinában egyetlen döntést sem lehet meghozni addig, amíg nincs közöttük egyetértés.

Kékkel (csíkosan) a többségében szerbek által lakott boszniai területek, amelyek szeretnének Szerbiához tartozni... (narancssárgával berajzoltuk a Bosznia nevű miniállam általunk javasolt határvonalát, egy Montenegróval összekötő korridorközet lehetséges helyét is megjelölve, a többi terület Horvátországhoz kerülne)

A mesterségesen létrejött Bosznia-Hercegovina alapproblémája, hogy a Boszniai Szerb Köztársaságban élő szerbek nem szeretnének Bosznia-Hercegovinában élni, a többségük Szerbiához szeretne csatlakozni,  azonban ezt az országot létrehozó daytoni egyezmény nem engedi számunkra. A szerb pártok évek óta szeretnének a Szerbiához történő csatlakozásról népszavazást kiírni, ami valószínűleg közel 100 %-os eredménnyel a csatlakozás mellett voksolna, viszont ennek kiírását nem engedik meg a szerbeknek. Ennyit a népek önrendelkezéséről!

A Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik többször hangot adott annak, hogy szerinte Bosznia-Hercegovina egy mesterséges állam, amelynek létezését senki sem akarja igazából. Dodik beszédeiben folyamatosan a Boszniától való elszakadásról beszél. Egyik beszédében kijelentette, hogy "Bosznia csendben szétesik, és ez a legjobb, ami történhet vele! Ha látunk egy esélyt a szakításra nem fogjuk elszalasztani, senki se kételkedjen ebben!".

Nekünk magyaroknak is ki kell vennünk a részünket a határkorrekciókban - Itt az ideje a Délvidék, vagy legalább a magyarlakta részek visszaszerzésének!

Magyarországnak csak akkor érdeke a Balkán térképének újrarajzolásában részt venni, ha abból hazánknak haszna is származik. Ez a haszon pedig csakis a revízió lehet! Ha már a határok újratárgyalása zajlik, akkor itt az ideje, hogy mi is benyújtsuk igényeinket, és visszakérjük elrabolt, idegen megszállás alá került földjeinket. Ha nem is a teljes (Horvátország nélküli) délvidéki területet, de legalább a többségében magyarlakta területeket vissza kell kérnünk!

A magyar kormánynak kötelessége a délvidéki magyarság érdekében kihasználni ezt a revíziós lehetőséget, és kérni a Vajdaság legalább magyarlakta részeinek hazatérését, illetve Horvátországtól Eszéket és környékét. Most békés úton visszaszerezhetjük ezeket a területeinket.

Egy igazságos határmódosítási javaslat (saját szerkesztésű kép)

Nagy lehetőség van most Magyarország kezében: ügyes diplomáciával, békés úton visszaszerezhetjük a Bácskát és a Bánátot, vagy legalább ezen területek többségében magyaroklakta részét!

Budapest 2021.04.17., Magyarok az Igazságért - MI

A rendszerváltás óta most vagyunk a legközelebb Kárpátalja hazatéréséhez...

Az ukrán politikai és gazdasági válság jó táptalaj a reviziós igények felvetésére - Ukrajna hamarosan szét fog esni!

2013. novemberében tüntetések kezdődtek Kijev főterén, a Majdanon, a zavargások kiváltó oka az volt, hogy az euro-atlanti integrációból, konkrétan az EU társulási szerződéstől az akkori elnök, Janukovics visszatáncolt, mikor egy kedvező ajánlatot kapott Oroszországtól. 2014. elejére a tüntetés a tüntetők és a rendfenntartó erők közötti véres összecsapásokká eszkalálódott, ennek következtében 2014-ben Ukrajna súlyos biztonsági, politikai és társadalmi-gazdasági válságba került, a kelet-ukrajnai konfliktus csak további súlyos akadályokat jelentett az ország fejlődése és jóléte szempontjából. 

A tüntetések később Nyugat-Ukrajna több városára is átterjedtek. Több városban, köztük a kárpátaljai Ungváron is békés hatalomátvétel történt. Az erőszak nemzetközi visszhangot váltott ki és három EU-s külügyminiszter érkezett Kijevbe, hogy közvetítsenek az Euromaidan ellenzéki vezetői és Janukovics között. Ennek eredménye egy egyezmény lett, melyet február 21. péntek délután írtak alá. Ennek értelmében többek között előrehozott elnökválasztást tartanak még 2014-ben, és a 2004-es, az elnöki jogköröket korlátozó alkotmányt. A megállapodást mind Janukovics, mind az ellenzéki vezetők, mind a három EU-s külügyminiszter aláírta. A tárgyalásokon részt vevő orosz küldött azonban nem írta alá.

2014. február 26-án Putyin rendkívüli katonai gyakorlatot rendelt el az orosz hadsereg harckészültségének ellenőrzésére az Ukrajnával határos területeken. Majd Oroszország megindította a Krím-félsziget megszállását az ott élő orosz kisebbség érdekeinek biztosítási ürügyén (a Krím népességének legalább 60%-a orosz nemzetiségű, sokuk orosz állampolgársággal is rendelkezik). Az indokláshoz tartozott továbbá, hogy Szevasztopolban található az orosz fekete-tengeri flotta bázisa, mely stratégialiag létfontosságú az oroszok számára, és a biztonságának védelmére fenntartják a jogot. Bár a 2010-ben meghosszabbított bérleti szerződés 2047-ig biztosítja a jelenlétüket és a bázis használati jogát, Ukrajna euro-atlanti integrációja nyilvánvaló problémát jelenthet, amennyiben a Krím ukrán fennhatóság alatt marad. 2014. március 1-jén Putyin felhatalmazást kért az orosz parlamenttől a katonai beavatkozásra Ukrajnában, amelyet a parlament egyhangúlag elfogadott.

2014. március 6-án a krími parlament elvi döntést hozott Krími Autonóm Köztársaság Oroszországhoz csatlakozásáról, és március 16-án népszavazást szándékoznak tartani erről. Március 16-án sor került a nemrég függetlenné vált Krímben, az orosz fegyveres erők felvonulása közben a népszavazásra a félsziget hovatartozásáról.  A szavazáson leadott voksok 93%-a kiáll az Oroszországgal való egyesülés mellett, ezen eredmény tudatában szándékoznak kérni a krími orosz vezetők Moszkvától felvételüket az Oroszországi Föderációba. Ukrajna keleti részén is tovább mélyül az ellentét és sűrűsödnek az összetűzések az ukránok és az oroszok között, mivel utóbbiak a krími példa követését szorgalmazzák. Március 18-án bejelentették a Krím egyesülését Oroszországgal.

Még 2014. márciusában kirobbant a kelet-ukrajnai háború is. A háború az oroszbarát és kormányellenes csoportok tüntetéseivel kezdődött a kelet-ukrajnai Donecki és a Luhanszki területen, melyek később a szeparatista, oroszbarát erők és az ukrán állam közötti fegyveres konfliktussá alakultak át. Ukrajna és a szakadár oroszbarát, nemzetközileg el nem ismert de facto államok, a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság között 2014 szeptemberében tető alá hozott első megállapodás kudarcba fulladt, így a harcok 2015 januárjában kiújultak.

Később többször kötöttek fegyverszünetet, legutóbb 2020. július végén, amelyet a Kijev, Moszkva és az EBESZ képviselőiből álló, úgynevezett minszki összekötő csoport hozott tető alá. Komoly veszteséget nem okozó provokációk a frontvonal mentén folyamatosak, a múlt év utolsó hónapjaiban viszont jónéhány ukrán katona életét oltották ki a szakadárok által leadott célzott lövések, néhányan pedig járőrözés közben az ellenséges erők által a frontvonal mentén elhelyezett robbanószerkezetek detonációja következtében haltak meg az elmúlt napokban. A konfliktus még napjainkban sem rendeződött igazán.

2014-2015-ben különböző Oroszországhoz köthető magyar nyelvű oldalak - illetve radikális és nemzeti magyar portálok is - Kárpátalja elszakadásáról cikkeztek, üzentek a magyaroknak, hogy itt a lehetőség visszavenni régi magyar területünket.

2014. márciusában még világosabb üzenet érkezett: Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz parlament alelnöke Ukrajna felosztására kérte fel Magyarországot, Lengyelországot és Romániát

Zsirinovszkij körülbelül Ukrajna egyharmadát hagyná csak meg az ukránoknak, aminek köszönhetően az összes szomszédos ország visszakaphatná történelmi területeit, így Magyarországhoz is végre hazatérhetne Kárpátalja.

Az orosz parlament alelnöke a térkép szerint osztaná fel Ukrajnát

Zsirinovszkij annyira komolyan gondolta a dolgot, hogy fel is kereste az érintett országok külügyminisztériumait, akiknek hivatalos levelet is küldött, így a magyar külügyminisztériumnak is.  Zsirinovszkij arra buzdította Varsót, hogy követelje népszavazás kiírását öt nyugat-ukrajnai terület, a volhini, a lvivi, az ivano-frankivszki, a ternopili és a rivnei megye Lengyelországhoz csatlakozásáról. Mint mondja: "Luck, Lemberg (Lviv) és Ternopil lengyel föld". Az orosz politikus levelét megkapta Budapest és Bukarest is. Zsirinovszkij szerint Magyarországnak Kárpátaljára, míg Romániának Csernyivcire kellene igényt tartania.

A TVP1 lengyel közszolgálati televízió szerint a lengyel külügyminisztériumban „furcsának” találta a levelet. Állítólag közölték, hogy Vlagyimir Zsirinovszkij „udvarias” választ fog kapni felvetésére. Zsirinovszkij nem először javasolta Ukrajna felosztását, korábban a parlamenti pulpitusnál azt hangoztatta, hogy "Kijev sosem egyezik bele Ukrajna föderalizációjába, mert ez esetben nem lesz mit irányítania”. A lengyel TVP Polonia című műsor szakértőinek megállapítása szerint a térképen a vörös színnel ábrázolt Novorosszija Oroszország részét fogja képezni, egészen Moldova határáig. A Kijev-régió egy része, Harkov, Luganszk, Donyeck, Dnyepropetrovszk, Zaporozzsja, Mikolajev és Odessza régiók által alkotott Novorosszija-Újoroszország, a kárpátoki Csernyovci-régió Romániához, a galiciai rész pedig (Voliny, Lemberg, Ivano-Frankovszk, Ternopol régiók) Lengyelországhoz pártolnak, Kárpátalja pedig Magyarországhoz van "színezve".

Kaleta Gábor, a külügyminisztérium szóvivője, az Index megkeresésére elismerte, hogy a levél a felosztásról kiírandó népszavazásokra vonatkozó javaslatokat is tartalmaz. Sajnos a magyar külügyi szóvivő úgy kommentálta az esetet, hogy: "A magunk részéről ezt a felvetést mi abszurdnak tartjuk. Zsirinovszkij levelére nem kívánunk reagálni". Mi a magunk részéről nagyon reméljük, hogy ez a fajta kommunikáció csak az altatás része, és a magyar kormány csak a megfelelő alkalomra vár.

Bár később Liberális Demokrata Párt (LDPR), Zsirinovszkij pártja is közleményt adott ki, melyben próbálta az élét venni a felvetésnek. Az LDPR sajtószolgálata szerint effajta felhívások nem is voltak a levélben,  Zsirinovszkij csupán történelmi szemszögből ismertette véleményét az ukrán politikai válság okairól, valamint értetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy a pártelnök levele nyilvánosságra került.

Mindenesetre a felvetés nem elhanyagolható. Egyrészt azért mert az orosz parlament alenökétől származik, másrészt mivel először egy európai középhatalom, azaz Lengyelország közszolgálati televízió főcsatornájának műsorában bukkant fel, főműsoridőben.

Kedvező nemzetközi fordulat esetén megeshet, hogy Kárpátalja – a krími forgatókönyv alapján – kiválik Ukrajnából 

Kárpátalja a Magyar Királyság része volt több, mint 1000 évig (!) 896-tól 1920-ig. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátummal került 19 évre, ideiglenesen Csehszlovákiához, ugyanis 1939-ben sikerült visszaszereznünk. Azonban a magyar öröm sajnos nem tartott sokáig, ugyanis 1944-ben a Szovjetunió annektálta a területet. Az oroszok később többször elismerték, hogy Kárpátalja sosem tartozott hozzájuk, 1964-ben és a rendszerváltást követően is felkínálták békés úton Magyarországnak a területet, de sajnos az akkori vezetőink - hazaáruló módon - az ajánlatokat nem fogadták el.

Antall József és Jeszenszky Géza 1991-ben - 5 nappal az autonómiáról szóló kárpátaljai népszavazás után -  önhatalmúlag (ugyanis erre őket sem a magyar országgyűlés, sem a magyar nemzet nem jogosította fel) lemondtak Kárpátaljáról. Antallék Kárpátalja visszakérése helyett aláírták az ukrán-magyar  alapszerződést, melyet az ukrán fél az elmúlt 30 évben többszörösen súlyosan megsértett, és felrúgott. 

Ukrán nyelvtörvény - 2021-től megkezdődik az erőszakos ukránosítás

2021. január 16-án életbe lépett az ukrán nyelvtörvény, amely kötelezővé teszi az államnyelv használatát mindennemű szolgáltatói szféra számára, és ebbe beletartoznak az internetes platformok is. Az országban 2019. július 16. óta a repülőterek, vasútállomások és autóbusz-megállók neve csak ukránul lehet kiírva, és az ügyintézés is csak államnyelven történhet. A vállalkozásoknak, intézményeknek, és különböző szervezeteknek ukránul kell szolgáltatásokat nyújtaniuk, valamint az áruval kapcsolatos információkat is államnyelven kell közölni, ez az online áruházakra is érvényes.

2021. januárjától megkezdődik az erőszakos ukránosítás, pénzbírsággal sújtják azokat a szolgáltatókat, akik nem az államnyelven szolgálják ki vásárlóikat − jelentette ki Tarasz Kreminy, ukrán államnyelvvédelmi biztos.

Fedinec Csilla, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) tudományos főmunkatársa a törvénnyel kapcsolatban ezt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek: "Ez a törvény a magánbeszélgetések és az egyházi szertartások kivételével kizárólagossá tette az államnyelv használatát az államigazgatásban, a közéletben, a kultúrában és a sportban, illetve kvótákhoz kötötte a kisebbségi nyelvek használhatóságának mértékét a tömegtájékoztatásban és az oktatásban."

A korábbi, 2012-es nyelvtörvény szerint ahol egy adott kisebbségi nyelv anyanyelvi beszélőinek aránya eléri vagy meghaladja a tíz százalékot, ott a közigazgatási egységeknek a területén az államnyelv mellett hivatalos nyelvként használható a kisebbségi nyelv is. Az új nyelvtörvény szerint pénzbírsággal is sújthatóak, akik nem tartják be a szabályozásokat.

Csernicskó István nyelvész-professzor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora a kárpátalja.mának azt nyilatkozta: Egyértelmű, hogy az állam nem azt az utat választja, hogy párbeszédet folytatva az állampolgáraival megteremti az államnyelv támogatásának feltételeit, hanem arra akar minket erővel és erőszakkal rákényszeríteni, hogy mindig, mindenhol, minden körülmény között ukránul beszéljünk. Emlékeztetett továbbá arra, hogy Ukrajna vállalta, hogy megengedi vagy bátorítja a kisebbségi nyelvek használatát a helyi önkormányzatok ülésein, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz. "Az államnyelvi törvény 12. cikke kimondja, hogy az államhatalmi szervek és a helyi önkormányzatok munkájának nyelve az államnyelv, de ugyanitt áll az is, hogy amennyiben más nyelvet használnak, biztosítani kell az ukránra történő fordítást. Miért kellene bármit is ukránra fordítani, ha csak az ukránt lehet használni?" - teszi fel a kérdést nyelvész-professzor.

A kárpátaljai magyarság nyelvi, jogi, és oktatási helyzete évről-évre folyamatosan romlik, miközben rendszeresen érik terrorista, illetve nacionalista és titkosszolgálatok által gerjesztett megfélemlítések

2020. novemberében házkutatást tartott az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) hétfőn több kárpátaljai magyar intézményél és Brenzovics Lászlónak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökének a lakásán - tájékoztatta az MTI-t közleményben a szervezet. A szervezet ezért felszólította az ukrajnai illetékes szerveket, hogy haladéktalanul vessenek véget a KMKSZ és a kárpátaljai magyarok egyéb szervezetei ellen folytatott boszorkányüldözésnek. "Egyben felhívja Magyarország és a nemzetközi szervezetek figyelmét az ellenünk állambiztonsági eszközökkel folytatott politikai nyomásgyakorlásra" - írja közleményében az KMKSZ.

November végén felkerült egy videó a YouTube-ra, amiben egy ukrán szélsőjobboldali csoport aktivistája halálosan megfenyegette a kárpátaljai magyarságot, amit Beregszásznál rögzítettek. Ukrán földön éltek, mind tudjuk, hogy kik vagytok – mondta a videóban a Kárpátalja.ma beszámolója szerint a maszkot viselő férfi. A cikk szerint ezután tovább fenyegetőzött, és többek között azt mondta, tudjuk, hol dolgoztok, hol éltek, hol vannak a gyermekeitek. Ha a magyarok nem mondanak le az autonómiához fűzött reményeikről, ők eljönnek a gyermekeikért. A videón látható a Jobb Szektor zászlója is, a szervezet azonban hivatalos oldalain nem reagált az esetre. 

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi irodája, amelyet ismeretlenek felgyújtottak Ungvár belvárosában 2018. február 27-én hajnalban. Az elkövetők betörték a székház egyik ablakát, és robbanószerkezetet vagy gyújtópalackot dobtak az épületbe.

2020. decemberében történt az eset, amikor az ukrán hatóságok a kárpátaljai magyarok részéről a magyar Himnusz eléneklését is szeparatista, elszakadáspárti akciónak minősítették. Ukrán Biztonsági Szolgálat hazaárulás vádjával kezdett büntetőeljárást, amiért az Ungvárhoz közeli Szürte képviselői egy testületi ülés után elénekelték a magyar himnuszt. Szijjártó Péter, magyar külügyminiszter szerint ezzel az esettel Kijev sokadjára bizonyítja, hogy csak szavakban akarja az európai integrációt. Hozzátette, hogy az ukrán gyakorlattal ellentétben minden európai és nemzetközi jogszabály biztosítja a nemzeti kisebbségek számára az identitás megőrzését. "Ukrajna a legsötétebb, szovjet időkre emlékeztető eszközöket használja polgárai megfélemlítésére. A mi nemzetpolitikánk szíve közepe, hogy minden magyar felelős minden magyarért, ezért a kárpátaljai testvéreink természetesen továbbra is számíthatnak az anyaországra!" - fogalmazott a miniszter.

Szintén 2020 decemberében történt, amikor ismeretlenek ciánnal akarták megmérgezni a magyar többségű Beregszász ivóvízhálózatát. Szerencsére az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak (SZBU) sikerült feltörnie a titkos Telegram-csatornájukat, melyben arról írtak, hogy meg akarják "tisztítani" Kárpátalját a szeparatistáktól, Beregszászt pedig a magyaroktól. 

De ezek nem egyedi esetek, ugyanis abban a hónapban folyamatosan súlyos támadás érte a kárpátaljai magyarságot, a hónap elején durva hangvételű fenyegető üzenetet kaptak pénteken kárpátaljai magyar külképviseletek, szervezetek, sajtóorgánumok és magánszemélyek, ezt írták nekik: "Egy hetet kaptok arra, hogy elhagyjátok az ukrán földet. Ellenkező esetben mindannyiótokat megmérgezünk, akár a patkányokat. A túszaink vagytok. Az "első fecske" hét nap múlva érkezik. Várjátok." A címzettek között volt többek mellett Magyarország ungvári és beregszászi konzulátusa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), több sajtóorgánum és a szürtei kistérség. Ukrajnában a hatóságoknak a magyar szervezetek tevékenységének ellehetetlenítése a célja, koholt politikai vádak és tervszerűen felépített eljárások alapján.

A kárpátaljai magyarságnak folyamatosan félelemben kell élnie, az ukránok szervezett és folyamatos megfélemlítő akciókat szerveznek ellenük. Ezek az néhány éven belül elkövetett esetek is világosan bizonyítják, hogy a kárpátaljai magyarok életveszélyben és mindennapos rettegésben kell éljenek szülőföldjükön. Az ukránoktól hiába várjuk az autonómiát, az állam azt sohasem támogatta, az ukrán nacionalisták pedig egyenesen megfenyegetik a magyarságot, ha csak gondolni is mer rá. 

Hazánk alaptörvénye kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért”. Ebből következően, ami Kárpátalján nap, mint nap történik, azok támadások a magyar nemzet, és minden magyar ember ellen.

Kedves Olvasó! Te szívesen élnél egy ilyen országban, egy ilyen régióban? A megoldás nem az, hogy a kárpátaljai magyarok költözzenek el szülőföldjükről, hanem az, hogy ezek az emberek élhessenek, megmaradhassanak és boldogulhassanak saját szülőföldjükön. Úgy, ahogy szeretnének - ha magyarok, akkor anyanyelvükön, magyarul! Egyetértesz velünk, abban hogy minden embernek joga van, ahhoz, hogy ott éljen, és ott boldoguljon, ahova született? Egyetértesz azzal, hogy egy közösségnek joga van ahhoz, hogy eldöntse, hogy hova szeretne tartozni, melyik ország része szeretne lenni?

Ukrajna az EU-ba és a NATO-ba igyekszik - Ez pedig lehetőség nekünk arra, hogy visszakérjük Kárpátalját (de legalább a magyarlakta területeket)!

A magyar kormány az utóbbi időben eléggé beleállt Ukrajnába. Mondjuk ez a kárpátaljai magyarok védelmében érthető is. 

A Fidesz elkezdte feltárni az Európai Unióban, az európai közvélemény előtt is a magyarok elleni gyűlöletkampányt és megfélemlítéseket

Bocskor Andrea és Gál Kinga, a Fidesz két európai parlamenti képviselője a testület kisebbségekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának 2021. március 25-ei tanácskozásán felhívta az Unió figyelmét, hogy a nemzeti kisebbségek védelme legyen alapvető feltétele Ukrajna uniós csatlakozási törekvéseinek. Gál Kinga, a munkacsoport társelnöke rámutatott, hogy az ukrajnai kisebbségek, ezen belül a kárpátaljai magyarok jogai egyre súlyosabban csorbulnak hétről hétre. - Azokat, akik kiállnak a közösségükért, megfélemlítik. Láthatóan nincs politikai akarat az unió egyik legalapvetőbb elvének betartására – húzta alá. Felszólította Josep Borrell kül-és biztonságpolitikai főképviselőt: nyomatékosan hívja fel az ukrán hatóságok figyelmét arra, hogy a kisebbségekkel szembeni jogsértések nem egyeztethetőek össze az uniós alapelvekkel, továbbá hátráltatják Ukrajna csatlakozási törekvéseit. 

Bocskor Andrea kárpátaljai születésű uniós parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy Ukrajnában magyarellenes gyűlöletkampány folyik. Csak úgy lehet előrelépést elérni, ha az európai és a nemzetközi partnerek nem hunynak szemet a magyar kisebbséggel szemben elkövetett jogsértésekkel és fenyegetésekkel kapcsolatban, hanem egyértelműen jelzik, hogy ezek megengedhetetlenek – jelentette ki. 

A megbeszélésen részt vett Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője is. Elmondta, hogy 2014 óta "egyre szomorúbb és reménytelenebb" a magyar kisebbségek helyzete az országban, több esetben az ukrán hatóságok asszisztálásával. Több magyar szervezet ellen folytatnak bűnvádi eljárást hazaárulás és szeparatizmus vádjával. Pedig a kárpátaljai magyar szervezetek sosem árulták el hazájukat. Szerintünk valójában Magyarország a kárpátaljai magyarok hazája is. A vádlottaknak nincs jogukban szabadlábon védekezni. 

A munkacsoporti ülésen bemutattak egy filmelőzetest is, amely a 2019-2021 közötti időszakban a kárpátaljai magyarság ellen elkövetett cselekedeteket, megfélemlítő akciókat, jogszűkítéseket dolgozza fel.


Ukrajna uniós csatlakozásának igényével Magyarország történelmi lehetőséget kapott Kárpátalja visszaszerzésére, ugyanis egyetlen uniós ország vétója is elég, hogy egy ország soha ne tudjon csatlakozni az Európai Unióhoz.  Amennyiben Magyarország Kárpátalja (vagy legalább a magyarlakta részek) visszatérésének feltételéhez köti Ukrajna uniós csatlakozásának támogatását, akkor nagy a valószínűsége, hogy Ukrajna elfogadja ezt a feltételt. Ha pedig az ukrán-magyar alapszerződés a gátja ennek, akkor azt fel kell mondani, ugyanis Ukrajna az elmúlt évek jogsértéseivel, és magyarellenes intézkedéseivel már régen felrúgta azt!

Kárpátalja 1030 évig volt a Magyar Királyság része, Ukrajnához viszont csak 1991 óta tartozik...

A kárpátaljai magyarságot meg kell védenünk - ehhez az egyetlen megoldás a területi revízió.


Budapest, 2021.03.26., Magyarok az Igazságért - MI

1964-ben Hruscsov felkínálta Kárpátalját Magyarországnak, de Kádár nem fogadta el

Az 1938-as, az 1939-es, és az 1940-es esztendők sok örömet hoztak el a magyarok számára, a bécsi döntéseknek köszönhetően felszabadultak a megszállás alól, és visszatértek Magyarországhoz a többségükben magyarlakta területek. Sajnos az igazság és a revíziós mámor nem tartott sokáig, a II. világháború végén a Szovjetunió már igényt formált Kárpátaljára, hivatalosan pedig az 1947-es párizsi békediktátummal el is ragadta tőlünk. Azonban a sztálini politikával szakító Hruscsov 1964-ben visszaadásra kínálja a magyaroknak Kárpátalját.

Kárpátalja magyar föld

A kárpátaljai magyarok hányattatott sorsa 1944 után (Kárpátalja szovjet uralom alá kerül)

Már 1943. decemberében Sztálin Moszkvában fogadta Edvard Beneš cseh elnököt, akivel egész közel kerültek a határmódosítások és a nemzeti kérdés „elrendezése” ügyében. Sztálin álláspontja az volt, hogy a háború után Csehszlovákia a csehek, a szlovákok és a kárpátaljai ukránok országa legyen és a németek oldalán szerepet vállaló szlovákokat nem akarta, Benessel szemben kollektíven megbüntetni. A németeket és a magyarokat annál inkább. 

Később, 1945-ben szintén Moszkvában járt Fierlinger cseh politikus, aki Molotovval sikeresen tárgyalt a magyarok kitelepítéséről. A Szovjetunió új szövetségesei közül Csehszlovákia mellett Jugoszlávia szeretett volna terjeszkedni a szélrózsa valamennyi irányába. Elsősorban a baranyai magyar területet szerették volna maguknak megszerezni, az ott nagy számban található szénbányák miatt. Emellett a bajai háromszöget is „kinézték maguknak Belgrádban” azzal az indokkal, hogy ott jelentős a szláv lakosság. „Sztálin szerint azonban a jugoszlávok lekéstek a területi követelésről, tehát a szovjet vezető nem adta meg számukra az engedélyt” - Kun Miklós, történész elbeszélései alapján tudhatjuk. 

Kárpátaljai városok etnikai összetétele 1910-ben

Amikor Sztálin szemet vetett Kárpátaljára 1944-ben, Beneš – aki nem mellesleg a szovjeteknek kémkedett a háború alatt Londonban – úgy taktikázott, hogy felajánlotta Kárpátalját Sztálinnak, cserébe azt kérve, hogy a győztes hatalmak állítsák vissza Csehszlovákiát. Egyúttal szorgalmazta a magyarok és a németek kollektív bűnössé nyilvánítását és kitelepítését Csehszlovákiából és a felvidéki magyar közéleti szereplők Szibériába hurcolását. A tárgyalásokon Beneš győzködte Sztálint és Molotovot, hogy járuljanak hozzá a magyarok majdani kitelepítéséhez – azt állította: londoni környezetében többen a magyarok teljes kiirtását tartanák az igazán méltó büntetésnek. Azonban a német és a magyar lakosság kitelepítéséért cserébe le kellett mondania Kárpátaljáról.

A cseh államférfi – aki még az 1940-es évek közepén is biztatta a román politikusokat, hogy óvatosan élesszék fel a kisantantot, míg Titónak azt tanácsolta, telepítse ki a magyarokat a Vajdaságból (Tito azonban ettől továbbment: 1944-45-ben a magyarok kiirtásába kezdett, a délvidéki magyarirtások következtében 40-50 ezer embert mészárolnak le, és további tízezreket visznek internáló táborokba, vagy üldöznek el szülőföldjükről) – már 1939 szeptemberében pedzegette Londonban Majszkij szovjet nagykövetnek, hogy szükség esetén lemondana Kárpátaljáról a Szovjetunió javára. 

A második világháború végén, 1944-ben a szovjet hatóságok lényegében annektálták Kárpátalját. A katonai kémelhárítás, a SZMERS tisztjei, majd az NKVD, a belügyi népbiztosság emberei az első pillanattól a megtorlás és a megfélemlítés politikáját alkalmazták.

Kárpátalja erőszakos szovjetizálásának forgatókönyvét a Kreml vezetőinek támogatásával a Kárpátaljáról a Szovjetunióba emigrált Ivan Turjanica NKVD-ügynök, kárpátaljai kommunista vezér agyalta ki, és a szovjet fegyverek árnyékában valósította meg. Az volt a szovjet propaganda „meséje”, hogy Kárpátalja ősi ukrán föld, ahol a magyar honfoglalás előtt szlávok – az ő értelmezésében ukránok – éltek. Az etnikai érvet az a középkorban ide települt ruszinság jelentette, amelyre ráfogták, hogy ukránok. A ruszinokat máig – a független Ukrajna jobboldali történészei, politikusai is – elmagyarosodott ukránnak tartják, miközben minket, magyarokat sem fogadnak el őshonos kisebbségként.

Kárpátalja magyartalanítási kísérletei (Dupka György kárpátaljai történész, lágerkutató kutatásai alapján) 

1944-ben a 4. Ukrán Front egységei Kárpátalján 19.854 magyar, ruszin és német katonát, illetve zsidó munkaszolgálatost ejtettek foglyul és szibériai hadifogolytáborokba deportálták őket.

A Málenkij-robot keretében Gulag-Gupvi-táborokba 1944. november 18-tól Kárpátaljáról elhurcolt mintegy harmincezer 18–50 éves férfi közül minden harmadik odalett (ez legalább 10 ezer embert jelent). Egy hónappal később ezt fejlesztették tovább az Állami Honvédelmi Bizottság 7161. számú rendeletével jóvátételi mobilizálássá, amely ettől kezdve a nőkre is vonatkozott. Közel kétszáz sváb–magyar lánnyal és anyával végeztettek rabszolgamunkát a Donyec-medencei bányavidéken.

Az NKVD 1945. január–február során Kárpátalján és a vele határos mai szlovákiai, magyarországi, romániai és lengyelországi területeken összesen 215 540 főt tartóztatott le koholt politikai vádakkal.

A megbélyegzett német és magyar családokat Szibériába és Kazahsztánba deportálták két 1946-os belügyminisztériumi rendelet alapján. Nagyjából háromezer magyart és németet száműztek családostól embertelen körülmények közé. A túlélőket csak 1972-ben engedték vissza Kárpátaljára.

A szovjet ténykedéseknek köszönhetjük Kárpátalja mai etnikai arányainak kialakulását.

1964-ben Hruscsov felkínálta Kárpátalját Magyarországnak, de Kádár János nem fogadta el

Sztálin halála után Nyikita Hruscsov és a többi szovjet vezető lényegében nem akart tovább terjeszkedni. Olyannyira, hogy még saját területekről is hajlandóak lettek volna nagy ritkán lemondani, igaz praktikus megfontolásokból. 

Hruscsov azt üzente Kádárnak: Egyesüljetek Kárpátaljával!

Hruscsov, a Kreml teljhatalmú uraként 1964 nyarán felvetette Kádár Jánosnak: ha úgy gondolja, fogadja be a kárpátaljai magyarságot s az általa lakott terület egy részét. Egy Hruscsov-Kádár találkozó alkalmával az orosz elnök felkínálta Kádárnak Beregszászt és környékét, a jelenlévők elmondása alapján úgy fogalmazott: „Beregszász olyan szegény járás, nekünk igazán nem is kell. Tartsunk a hovatartozásról népszavazást, az ott lakók úgyis megszavazzák”. Kun Miklós, Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, Szovjetunió- és Oroszország-szakértő elmondása alapján Kádár cinikusan meg is jegyezte a szovjet államfőnek, hogy inkább Baskíriát adja át nekünk.

A történész tárta fel ezt a revíziós lehetőséget. Azt is megtudhatjuk tőle, hogy a Szovjetunió hanyatlása már a 60-as években megfigyelhető volt: az 1968-as csehszlovákiai bevonulásnál például feljegyezték: a Vörös Hadsereg katonáinak készletei 1952-ben gyártott konzervekből és cigarettából álltak. A „Birodalomban” Moszkván és Leningrádon - tehát a „kirakatvárosokon” kívül az üzletek polcain többnyire papírmaséból készített műélelmiszereket lehetett fellelni. Itt érdemes megemlíteni, hogy 4 évvel később, 1968-ban visszaszerezhettük volna a Felvidék magyaroklakta déli részét, Kádár azonban erre is nemet mondott.

Alekszej Adzsubej, újságíró, Hruscsov veje a fültanúja volt a beszélgetésnek, feljegyzéseiből ismerhetjük meg, hogy az konkrétan hogyan is zajlott. Adzsubej szerint Kádár döbbent hallgatással reagált Hruscsov meglepő ajánlatára. A szovjet pártvezér ekkor még konkrétabban fogalmazott: elsőnek a magyarok lakta beregszászi járás átadását javasolta, mint olyan gesztust, amely megfelelne "a lenini nemzeti politika szellemiségének". Adzsubej szerint Kádár újra kitért a válasz elől. Az újságírótól tudjuk meg azt is, hogyan viccelődtek e kérdésről Kádárral. Hruscsov szerint a honfoglaló magyarok ukrán területekre törtek be, elfoglalták a legjobb földeket, az ukránokat pedig felkergették a hegyekbe. "Mondtam is Kádárnak, maguk elrabolták őseink földjét. A magyar parlamentben van egy kép: Árpád fejedelem megérkezik a seregével. Vizet, földet és füvet kér a szlávoktól. Adnak neki. Erre Árpád azt mondja: "Na, akkor ti odaadtátok nekem a földeteket." Kádár erre azt mondta: "Mi az Urálon túlról jöttünk. Adjon nekünk területet az Urálon túl." Kádár tehát végül valóban tréfával ütötte el az ajánlatot. 

Egy 1964. augusztusi jegyzőkönyv szerint Hruscsov a szovjet pártvezetés tagjainak az alábbiakat mondta: "Százhúszezer magyarunk van. Mondjuk azt, hogy itt ez a százhúszezer magyar, és mi népszavazás útján rendezni kívánjuk a kérdést, az ő kívánságuknak megfelelően. (...) Jó lenne odaadni őket. Ez semmi problémát nem jelent. Viszont kolosszális hasznot hozhat.". A jegyzőkönyvek szerint Hruscsov még szerződésbe is foglalta volna a területátadást.

A történet hátterében – bármennyire furcsa is az első hallásra- a szovjet-kínai határviták álltak. Ennek kapcsán hivatkozott ugyanis arra Hruscsov, hogy máshol is léteznek vitás határkérdések, mint például Magyarország és Románia között, Erdély hovatartozása okán. Ekkor vetette fel Hruscsov, hogy a Szovjetunió területén, a Kárpátalján is él mintegy 120 ezer magyar, akinek a problémáját meg lehetne oldani azzal, hogy átadják a területet a magyaroknak.

Hruscsovot 1964 késő nyarán elég komolyan foglalkoztatta Kárpátalja visszaadásának terve. "Ha véghezvisszük, az a románokat is érintheti. De nem baj. Az igazság legyen igazság. Ez mindenkire érvényes", mondta bizalmasainak, akik azonban sajnos néhány hét múlva drámai körülmények között leváltották őt.

1939-ben sikerült élnünk a revíziós lehetőséggel, akkor visszafoglaltuk Kárpátalját, amely még 1944-ben is a minénk volt. 20 évvel később ismét visszaszerezhettük volna, de 1964-ben Kádár megijedt az egyik trianoni seb begyógyításától. Kádár János 2 revíziós lehetőséget is elmulasztott: 1964-ben békés úton visszaszerezhette volna a teljes Kárpátalját, és 1968-ban visszakérhette volna a Dél-Felvidék magyaroklakta részét (az 1938-as I. bécsi döntés szerinti határok szerint). 

Utólag summázhatjuk, hogy Kádár óriási lehetőségeket mulasztott el, amiket követően már csak az 1989-1991-es esztendők hoztak újabb visszacsatolási lehetőségeket a magyarok számára.

Lobogni fog még magyar zászló Kárpátalján! (A képen: A Kárpátalja Tours - Kárpátaljai Magyar Utazási Iroda logója)

Kárpátalja hazatérése még várat magára!

Budapest, 2021.03.25., Magyarok az Igazságért - MI